Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

Bevezetés

Járt 5 színházban - egyszer vagy kétszer. Udvarolt egy lánynak, és nem tudta pontosan, mivel üssék el az est első felét. Vagy vacsorára hívták és asztalbontás után a mulatságot - valahol, akárhol - házon kívül ksllett foly­tatni, hogy a cselédlány hazamehessen. Vagy a környékről jött be a városba, egyedül érezte magát és Igen erkölcsös természet lévén, megnézett hát egy színdarabot, hogy le­gyen otthon miről mesélnie. A mai amerikai színház fŐproblémája a következőt a nézőnek, miután egyszer meglátogatta, esze ágában sincs, hogy még egyszer betegye a lábát. A látogatásnak volt ugyan bizonyos rituális jelentősége, de semmi esetre se ragyogja be emberünk életét, nem ejtette rabul képzeletét, nem kavarta fel lelkét, nem ébresztett benne merőben uj szenvedélyt. Ha életében sosem lát több színdarabot, semmi hiányérzete nem lesz. Nem hiszem, hogy ez a probléma a gazdasági helyzet­ben, a versenyben vagy bizonyos szociológiai körülmények­ben gyökereznék; azt hiszem hogy a baj a mi dráma Írásunk körül van. Nem hiszem, hogy a hibát csillagzatunkban kell keresni; azt hiszem, hogy a hiba a mi színpadunkban van. Mégis, szakembert és nézőt egyaránt nehéz meggyőzni ennek az állításnak helyességéről. A szakember sokkal szí­vesebben hiszi azt, hogy a dráma elsőrangú, csak a közön­ség gyengeelméjű. A közönség pedig, félig elhive saját gyengeelméjűségét, engedelmesen elismeri, hogy a dráma va­lóban elsőrangú - és messze elkerüli. Valahányszor arról beszélünk, hogy az amerikai szín­ház népszerűtlen, mindannyian egy ravasz fenntartással élünk. Készséggel elismerjük népszerűtlenségét abban az értelemben, hogy nincs közönsége. De azt már nem vagyunk hajlandók bevallani, hogy azért népszerűtlen, mert a kö­zönség nem szereti. Márpedig a színház elsorvadásának problémáját nem fogjuk megoldani addig, amíg meg nem birkóztunk a másik- 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom