Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

gas vonásait és kitartóan kell dolgoznunk, hogy alaposan megrágjuk és hiven tükrözni tudjuk az életben tett megfigyeléseket. Ez művészi tevékenységünk alapja. Nem szabad, hogy a balsikerek elvegyék a kedvünket, bár a kritika ezeket mindig "vereségnek" nevezi: vagy győztél vagy vereséget szenvedtél - mondják ők. A kritika e kategorikus kijelentései azonban nem zökkenthetnek ki bennünket, Írókat a munkából,ha tevékenységünkkel valóban segíteni akarjuk hazánkat a kitűzött nagy célok elérésében.

Saját szerény tapasztalatomból megtanultam,hogy elsősorban a színháznak higgyek és ma már ott tartok,hogy nemcsak színdarabjaim "első változatait" viszem a színházba, hanem elkövetkezendő munkáim témáit és meséit is közlöm a színházzal. Ilyen formában, a színház alapos és életteli közreműködésével Írtam meg Költemény a fejszéről és Barátom című drámáimat.

Amellett a szerző /és ez különösen vonatkozik a fiatal szerzőre/ rossz bírája saját munkáinak. Előfordulhat olyan eset is, amikor a szó szoros értelmében a szinház "nyitja fel a szemét" a drámaírónak saját színdarabjára.

Itt van például két színdarab: az egyik a Hó, a másik a Barátom. A két színdarab egy időben került színre. Nekem az volt a véleményem, hogy a Hó sokkal érdekesebb, mint a Barátom. De nem igy történt. Ki emlékszik még a Hó cimü színdarabra? Ez a színdarab nagyon hafaar eltűnt, a Barátom pedig jó néhány évig ment.

Hogyan gyűjtöm az anyagot?

Még a Pravda szerkesztőségében dolgoztam, amikor egyszer Bakuba utaztam, hogy cikket Írjak az olajról az olajkutak felújítása után. Körbejártam a furókutakat, megnéztem, hogy hogyan hozzák fel a föld mélyéből az olajat, beszélgettem az olajbányászokkal és két nap múlva leültem Írni. Leültem, de eredmény nélkül ... Olaj. Fekete föld. Fúrótornyok. Szívóberendezések. Csend. Kevés szín. Egyoldalú műfaj. A cikk nem született meg, pedig Írni kellett, mert ezért küldtek.- 6 -