Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

megvalósítja azt a tételt, hogy a drámairónak mindig kora legégetőbb problémáira kell választ keresnie. Ennek a felfogásnak a szellemében Pagogyin egyike azoknak a szovjet Íróknak, akiknek müveiben elsőként jelent meg a színpadon korunk hőseként az egyszerű szovjet ember.

Irodalomtörténeti és drámaelméleti jelentőségű Pagogyin vitája, amelyet a 30-as évek közepén a szovjet drámairodalom másik nagyságával, a sajnálatosan korán elhunyt Afinogenowal folytatott az uj konfliktusoknak megfelelő uj drámai bonyodalomról és cselekményről. Ebben a vitában mindkét fél egyaránt vett részt elméleti cikkekkel és drámai alkotásokkal. Pagogyin azt az álláspontot képviselte, hogy az uj tartalomnak a drámai forma minden elemében is meg kell mutatkoznia. Ez az elvi vita minden személyeskedés nélkül folyt, s már ezzel is igen pozitív hatást gyakorolt az irodalmi közéletre, emellett azonban sokban hozzájárult a szocialista - realista dramaturgia legfontosabb tételeinek kialakulásához. Hozzá kell tennünk, hogy bár Pagogyin álláspontja közelebb áll a mai felfogáshoz, nem egy kérdésben Áfinogenov nézetei voltak helyesebbek.

Válogatásunknak az volt a rendező elve, hogy Pagogyin elméleti munkásságát fejlődésében mutassuk meg. Ezért nem pontosan a cikkek megjelenésének időrendi sorrendjében közöljük a szemelvényeket, hanem a tárgyalt kérdések logikai rendje szerint. A kötetben szereplő cikkek, tanulmányok közül a Fiatal drámaírókról - fiatal drámaíróknak cimü tanulmányt /eredetileg az írószövetségben elhangzott előadást/ rövidítve közöljük.

Sz. J