Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)
ITYTKOLAJ PAGOGYIN Ebben a kötetben Hyikolaj Pagogyinnak, a kiváló szovjet drámaírónak néhány cikkét és előadás-részletét kapja kezébe az olvasó. Nyikolaj Fjodorovics Pagogyin /Írói álnév, eredeti neve Sztukalov/ 1900-ban született a Don mellett fekvő Gundorovszkaja kozákfaluban, szülei parasztok voltak. 1920-tól kezdve vidéki lapoknál ujságiróskodott, viszonylag korán felfigyeltek tehetségére és a 20-as évek közepén már a Pravda különtudósitója volt. Újságírói megfigyelései és élményei szolgáltatták első színdarabjainak anyagát. A szovjet drámairodalomban Tempó cimü, 1928-29-ben irt darabjával jelentkezett, ezt a müvet 1930-ban mutatták be Moszkvában, a Forradalmi Színházban. Ezt követően Költemény a fejszéről /1930, bemutató: 1931/, A bál után /1932, bemutató: 1934/, Barátom /1932/, Arisztokraták /1934, bemutató: 1935/, Puskás ember /1937/ cimü darabjaival a szovjet drámairás élvonalába emelkedett, az utóbbiért I. osztályú Sztálin-dijat is kapott. Leninről még két színdarabot irt /A Kreml toronyórája. 1941 és Harmadik, patetlkus. 1959/, ez a trilógia a szovjet drámairodalom legjelentősebb alkotásai közé számit. Egyéb drámái közül az 1953-ban irt Amikor a lándzsák törnek és az 1960-ban befejezett Élő virágok emelkedik ki. Szatirikus vénáját a már emlitett Arisztokratákon kivül az 1949-ben irt Missouri keringő és az 1956-ban irt Kis diáklány cimü vigjátékaiban próbálta ki sikerrel. Pagogyin legfontosabb drámairól sajátsága elszakíthatatlan kapcsolata a szovjet élet mindennapjával. Elméleti megnyilatkozásaiban is vallja és drámaírói gyakorlatában is- 3 -