Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

Ez a hős az olyan metafizikusra hasonlit, aki Engels szavaival: "csupa kapcsolatnélküli ellentétekben gondolko­dik, igy beszél: igen, igen, nem, nem, ami pedig ezen túl van, az a gonosztól való,,:x. A pozitiv, a valóban példaké­pül állítható szovjet ember az életben sosem önmagából in­dul ki, hogy bebizonyítsa magasrendü eszmeiségét és erköl­­csiségét. A szovjet, a kommunista vonások a szovjet ember­ben nem mutatványként jelentkeznek, hanem szükségszerűen, amikor ezt az élet megköveteli. Különben pedig úgy él,mint a többi ember, azaz nevet, sir, haragszik, bosszankodik, megvannak a maga rokonszenvei és ellenszenvei, sőt gyengéi is... Éppen ezért a szovjet emberek között a valóságban keletkezett konfliktusok a szovjet emberek jellemének és egyéni tulajdonságainak pecsétjét viselik magukon. Termé­szetes, hogy a dráma szereplőit, elsősorban főszereplőit nagy mértékben tipizálni kell. De más az élő tipizálás és más a séma, amelyből hiányzik az élet minden színe, lükte­tése. Az életben a konfliktusok tömegével találkozunk. A színdarabokban gyakran már a harmadik oldal után megis­merjük a konfliktus jellegét. Miért van ez igy? Valószínű­leg azért, mert ezeknek a szuperpozitiv személyeknek a ré­szére, akiket gyakran tipikus címén formálunk meg, már nem létezik a dialektika, mert ezek a személyek mozdulatlanul állnak a maguk gránit talapzatán. Még azokban a színdara­bokban is, amelyekben az újnak igen sok érdekes eleme ve­szi körül a főhőst, mint például Szurov Szabad a pálya ci­­mü színdarabjában Szibirjakov mozdonyvezetőt, ez a környe­zet semmit sem mozgat a színdarabban, mert amilyenként be­lépett Szibirjakov a színdarabba, ugyanúgy távozik is be­lőle. Belépni pedig csillogó bronzszoborként lépett be. Az élenjáró ujitó és a bürokrata igazgató, ez az a két személy, akiknek konfliktusa a leggyakrabban fordul elő színdarabjainkban. Danát lehetséges-e, hogy a jelenkor legfontosabb témája, a régi és az uj harca egyetlen kon­­* Engels: Anti-Dühring, Szikra 1950. 23. old. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom