Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

II. Tanácsok egy színinövendék számára

Hallgassa a távoli harangszót.

Hallgassa egy közeledő ember lépteit.

Figyeljen egy beszélgetésre, amelynek szavai csak

homályosan jutnak el hozzá.

Szagoljon egy kellemes parfőmöt.

Lélegezze be a friss reggeli levegőt.

Erezzen egy kellemetlen szagot.

Próbálja ki kezével a meleg viz hőfokát.

Tapintson egy durva kelmét.

Tapintson egy selymes, nagyon lágy kelmét.

ízleljen meg egy frissen szedett gyümölcsöt,

Kóstoljon különféle borokat.

Igyák valami keserű italt.

Ennek a látáson, halláson, szagláson, tapintáson és Ízlelésen alapuló gyermekes gyakorlatnak az a célja, hogy a növendéknek kapcsolatba kelljen lépnie a külvilággal, amelynek megnyilvánulásait az elkövetkezők érthetősége kedvéért "a külvilág hangjának" nevezzük majd.

És egyszerre csak a szemlélt táj valami gyermekkori emléket kelt bennünk és múló melankóliába ejt.

A harangszó, amelyet hallgatunk, halálharangra emlékeztet, amely valamelyik szerettünk temetésén kondult meg.

Belélegezzük a parfőmöt és arra gondolunk, hogy barátnőnknek visszük ajándékba,stb...

"A külvilág hangja" váltja ki belőlünk azt a lényünk legbensejéből fakadó hangot, amelyet a következőkben "saját hangnak" nevezünk és ebből a találkozásból születik majd meg a "kifejezés".

Mindebből azonnal kitűnik,hogy a rögtönzés lényegében, tehát gyakorlati alkalmazásában is két elemből áll, mivel kettős áramlatból alakul ki; az egyik áramlat (a saját hang) belülről jön, a másik (a külvilág hangja) pedig a külvilágból és a tárgyakból; ez utóbbi beleütközik a beljBŐ, egyéni ellenáramlatba, serkenti, megtermékenyíti, sőt formába önti.- 62 -