Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

I. Jegyzetek és emlékezések

szellemét kell megragadni, nem pedig betűinek rabszolgaságába esni. Ha a rendező arra kényszerül, hogy megmutasson egy hangvételt, őrizkedni kell az Ízetlen utánzástól; az egyéni értelmezést semmi nem pótolja. A lehető leghamarabb kezdek foglalkozni parókámmal, jelmezemmel, a legapróbb öltözködési részletekkel, amelyek alakomat jellegzetesebbé tehetik. Tudom, hogy egy sikerült színpadi alak sokkal inkább az efféle kis megfigyelések seregéből tevődik össze,mint transzcendens eszmékből. Ha velem szemben ügyes színész áll,a dolgomat épp az ő egyénisége könnyíti megs ha partnerünk felül akar kerekedni rajtunk, ez mindig nekünk előnyös,mert ilyen módon van legjobban szolgálatunkra.

Közben majdnem mindig át kell esnünk egy nagyon kemény időszakon. Ez az időszak akkor kezdődik, mikor az alakot már megformáltuk.Néhány napon át sikerült alakításunkat bizonyos tökélyig fejleszteni; és akkor hirtelen megpattan egy láncszem és az egész munka összeomlik; az ember üresnek,tehetetlennek érzi magát. (A darab egyébként ugyanehhez a krízishez érkezik.) És hiába tudjuk, hogy mindez átmeneti, hogy ezzel az érzéssel már találkoztunk és akkor is minden szerencsésen helyrejött - a dolog nem kevésbé aggaszt, s nem is alaptalanul, mert ha ez az állapot soká tartana, nyugodtan lemondhatunk az alakról. Általában azonban épp az ellenkezője történik; épp ilyenkor bújik be titkon a bőrünkbe, amint azt néhány személyes anekdotával megmutattam. Nem vagyok drukkos színész; a bemutatók épp eilenkező hatással vannak rám, lehűtenek, sőt megfagyasztanak; valójában csak akkor vagyok a helyemen,miután már néhány előadás során találkoztam az igazi közönséggel. Azonban valahányszor úgy érzem, hogy szivem túl gyorsan ver és lelkemen bizonytalanság lesz úrrá, néhány nyugodt és alapos lélegzési gyakorlatot végzek; ritkaság, hogy ilyenkor a drukk ne enyhülne és ne szállna el. Fiatal pályatársamnak határozottan ajánlom ezt a módszert; megnyugtató hatását a* ember nem is gyanítaná.- 34 -