Dullin, Charles: A színészet titkairól - Korszerű színház 20. (Budapest, 1960)

I. Jegyzetek és emlékezések

I. JEGYZETEK ÉS EMLÉKEZÉSEK

A melodráma iskolájában

Elmondhatom, hogy nagyjából mindent, amit tudok, a melodráma iskolájában tanultam meg. Igaz, pályám kezdetén tanároktól is vettem néhány órát; de - anélkül, hogy igazságtalan akarnék lenni emlékükhöz - bizonyos vagyok benne, hogy semmit nem tanultam tőlük, abból az igen egyszerű okból, mivel valójában képtelenek voltak továbbadni mesterségüket.Ezzel szemben akkor tettem szert, jól-rosszul, bizonyos technikára, amikor a külvárosi színházak utolsó "csepürágóival" melodrámákat játszottam. Különösen később, jóval később jöttem rá, milyen sokkal tartozom nekik, és milyen sokkal a melodrámának.Nem mintha ezek a színészek feltárták volna előttem nemzedékről-nemzedékre féltékenyen őrzött titkaikat; de a kellő pillanatban nyitották fel a szemem, hogy meglássam azokat a vaskos drótokat, amelyeket aztán magam is meghuzigáltam és segítségükkel néhány lényeges gondolatot hozhattam napfényre. Megtanítottak a bejövetel és a kimenetel fontosságára. Mikor a gazember alakitója szinpadralépés előtt nagyot dobbantott lábával a padlón, majd gyorsan, de úgy, hogy jól lássák, felrántotta az ajtót s végül csak jelentős pauza után szólalt meg - mosolyogtam, mert láttam Antoine színházának előadásait, ahol minden úgy folyt le, mint az életben s ahonnan éppen az effajta teátrélis elemeket száműzték könyörtelenül. De a közönség, az nem nevetett. A dolog megragadta, hatással volt rá. Gyakran tapsolt is. Mikor én is megkaptam ezt a szerepkört, és a játék igazságára törekedve- 17 -nlí? -Üs