Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A bot

A mozdulatok lefolyását a gondolatok irányítják. Ha meg akarom fogni a fiktiv rudat, először arra gondolok; melyek karunk, csuklónk, kezünk természetes mozdulatai? Miután tudatosítottam magamban est a természetes mozdulatot, kapcsolatba hozom az objektummal, ebben az esetben az egyenes vonallal, és azt az ellentmondást következtetem ki belőle, hogy a természetes mozdulat ellentétben áll az objektum való létével: ennek az objektumnak a maga létét csak a természetellenes mozdulat adja meg. Gyakorlatok a rúddal S gyakorlatok rendkívül sokfélék, és egy egész könyv sem lenne elég ahhoz, hogy mindegyiket leírjuk. Egyébként mindenkinek a tetszésére van bizva, hogy további uj gyakorlatokat találjon ki, azzal a feltétellel, hogy a technikai alapelvek helyesek. A függőleges rud Függőleges rud példájánál is ugyanaz a probléma a kar, a kéz és a csukló munkáját illetően. As objektum mint egyenes vonal ebben az esetben függőleges. A testnek mint szubjektumnak a végtagok segítségével kell a körhöz való természetes hajlandósága ellen küzdenie, hogy a függőleges rudat megteremtse. A kört rajzoló mozdulat a természetes mozdulat. Az egyenes vonalat rajzoló természetellenes mozdulat Tegyük most fel, hogy a fiktiv függőleges rud leér a földig és hogy a pantomimustól azt követeljük, mutassa azt meg a maga teljes hosszúságában. Ha fejmagasságban kezdem és két kezemet váltogatva vezetem lefelé a rúdon, elérkezem egy olyan ponthoz, ahol a fiktiv rudat már csak ugy tudom megfogni, ha testemmel