Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

Székely György dr. bevezetője

tos és technikailag rendkívül csiszolt eszköze kerülhet be a színművészet icorszera formai köz6

» A modern színész sokoldalúságának egyik nélkülözhetetlen tényezője lesz és alkalmazása a kinai ihletésű Brecht—játékokban éppen olyan nélkülözhetetlen, mint egy sor más modern drámában, Shakespeare korszerű szinjatszó stilusban való újra fogalmazásában (mint azt például a Royal Shakespeare Company Lear király

ának vihar jelenetében láttuk) vagy az olyan magasrendű 3Tilus-paródiákban

t mint Planchon Három testőr-produkciója volt. A kiadvány első tanulmánya, amelyet Karl Günther Simon irt, tartalmaz néhány vitatható és általunk vitatott megállapitást. Nem érthetünk: egyet azzal a gondolatmenettel, amely a színházművészetnek bizonyos fajta "tiszta" eszközeit feltételezi, mintegy absztrahálja a szerves egységben jelentkező alkotásnak bizonyos elemeit. Vitatható tétele az általa "f ormát udat"-nak nevezett játékosélménynek a mesterségbeli tudással való azonositása. Az alkotói tudatosság véleményünk szerint nemcsak a színészi munka formai oldalára vonatkozik, hanem természetszerűleg a tartalmi vonásokat is magában kell hogy foglal ja. A színészi alkotás tudatossága nemcsak technikai, hanem eszmei kérdés is. Érthető tehát, hogy Simonnál a pusztán formai oldalról való megközelítés miatt - bár a tétel ellentmondásosságát ő maga is érzi — szinte azonos értékként szerepel Claudel és Brecht színpadi művészete. Jelenlegi kiadványunk- kettős célja, hogy magyar nyelven első izben jelentessen meg a pantomim elméletére, illetve gyakorlatára vonatkozó színvonalas tanulmányokat. Reméljük, hogy segítséget jelent majd a vitatott problémák tisztázásában.