Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

KARL GÜNTHER SIMON: A PANTOMIM - A további fejlődés és a lehetőségek

szik ebben a maszk. Nemcsak azért, mert a maszk alatt játszó színészt megváltoztatja, uj személyiséget kölcsönöz neki, hanem azért is, mert a közönségnek semleges színpadi alakot nyújt, amellyel az könnyebben azonosulhat. A kötélhuzó Decroux-nál nem több, mint technikai demonstráció - Bip maszkjában egyszerre hat komikusan és megindítóan. Chaplin a maszkja nélkül (mint például a Rivaldaf ény

ben) alig vehstö komolyan - inkább nevetségesen hat, mint komikusan. Odáig megyek, hogy azt mondom. Grock többet köszönhet maszkjának, mint akrobatikus képességeinek. À bohóc maszkjának megvan.az a naiv kisugárzása, amely őt a közönség előtt oly szeretetre méltóvá teszi* Természetesen - és ezen a területen messzemenően kiaknázatlan lehetőségek nyílnak - a pantomim, mint tisztán formális eszköz, alárendelhető a többi művészetnek: felhasználhatja a beszélő színház, a balett, a film, a kabaré* Mindezeken az utakon a pantomim elhagyta a "mime pur"-t és uj utakat keresett* Vegyük: sorra a legfontosabbakat* Marcel Marceau és a mimodráma Marcel Marceau kétségtelenül a legnagyobb az élő pantomimusok között, ő tette ismertté az uj művészetet és oly mértékben népszerűsítette, hogy mindenki másnak, követőknek és konkurrenseknek az ő hírnevét kell kiaknázniuk, ós ugyanakkor el kell halványulniuk nevének árnyékában. Marceau nélkül bizonyára kiadatlan volna számtalan a clownról, a commedia deli*artérői Írott könyv, és nem jelent volna meg ez a pantomim tárgyú könyv sem* Népszerűségét azonban nem koreografikus teljesítményének, nem testi technikájának, nem társulata látványos produkcióinak köszönheti - hanem egy tipizált alak-