Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Rögtönzés kettesben

figyelme eddig felváltva irányult "A"-ra. és "B"-re, most ketten együtt állnak a szeme előtt.Még el vannak választva egymástól, de már érezzük, hogy közel a találkozás. Mindkettőjük tartása, a hegyre szegezett tekintet - pillanatnyi megállás, a dráma egyik döntő fordulata. A közönséggel szemközt, "A" és "B" egyszerre mássza meg a maga hegyét. A két emelkedés ritmusának (lásd az "emelkedő járás" c. fejezetet) összhangban kell lennie egymással. A két pantomimus kölcsönösen érezze egymást, cselekedjék közös ritmusban. Néhány mozdulat elegendő hozzá, hogy megmutassák a közönségnek: magas hegyet másznak meg. Az emelkedés mászássá válik (létra-gyakorlat) és hirtelen mindketten elérnek a csúcsra. Csak ha valaki - többórás erőfeszítés után - már maga is elérkezett egy csúcsra, ismerheti azt az érzést, amely ilyenkor az embert elfogja; az önmaga fölött aratott győzelem érzését, azt az érzést, hogy már nincs előtte semmi. lemérnünk kell azt a látványt, amely hirtelen teljesen uj ós még ismeretlen világot kinál. "A" és "B" nézi az alattuk elterülő völgyet, és felfedezi a folyót, amelynél találkozniuk kell. Nagyon meszsze van és egészen keskeny, de első izben látják ketten egyszerre, (nyitott átlós állás: a pantomimusok az őket egymástól elválasztó üres szinpadteret juttatják érvényre.) A közönséghez viszonyítva frontálisan szállnak le a völgybe. A naturalista ábrázolás azt követeIné,hogy mindketten a szinpad közepén, profilban a közönséggel, szálljanak le a hegyről. A stilizált ábrázolás viszont frontálisan mutatja be a leszállást, ezáltal felkínálva azt a közönségnek. A közönség, mintha maga lenne a völgyben, ugy látja, hogy a két alak közeledik felé. Ennél a leszállásnál a léptek mind nagyobbak lesznek, a pantomimusok közelednek az előtérhez (premier plan).