Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az indulat

vány intenziven érzi és kifelezi a várakozást, akkor ennek előbb-utóbb egybe kell esnie a közönség várakozásával. Ez a néhány másodperces várakozás, amelyet a test tökéletes mozdulatlansága tart fenn, egy többéves várakozás erejével és intenzitásával rendelkezik majd. A pantomimus, a cselekmény sűrítésével, kiszélesíti a cselekményt, az idő sűrítésével meghosszabbítja az időt. A drámai koncentrálás ezt a mozdulatlanságot dinamikus cselekvéssé változtatja. Most következik be az az esemény, amely átalakítja az indulat lényegét.Ebben a siakaszban is a tanitvány őszintesége és koncentrálása határozza majd meg a cselekvés dinamikus ritmusát és tartalmát. Ez a ritmus még a zsámolyáról is felrántja, ami kor közeledik felé az alak,akit mozdulatlansága teljes erejével szólitott. Természetesen nem kötelező felemelkednie, csak belső szükségszerűségből teszi. A mozdulat a cselekmény követelményéből születik. Az az a pillanat, amikor a külvilág eluralkodik az "ón"en és magához huzza. Ebben a témában a cselekménynek görbéje van: kezdet, a legmagasabb intenzitás pontja és befejezés. Ebben az esetben a befejezés visszatér a kiindulópont magasságába, de közben cselekmény bonyolódott, ennek a cselekménynek crescendója volt és desrescendója, és ezt követte a befejező akkord. A tanitvány, aki az indulat ösztönzésére felemelkedett, mozdulatlanságból mozgásba ment át. Ezt a mozgást feltartóztatták a maga lendülésében és Így összecsuklott önmagában. Mégis, ebben az esetben a tanitvány uj lépést tett a drámai rögtönzés kifejlesztésében azzal, hogy talpra ugrott, uj cselekvési sikot teremtett, létrehozta azt az uj teret, amelyben majd továbbfejlődik mint az első izben lábra álló gyerek, aki három ügyetlen lépést tesz és orra bukik; legközelebb léptei már biztonságosabbak lesznek. Azt hiszem, világos, hogy az idézett példák csak modellként szolgálnak. A rögtönzés gyakorlata minden fázi-