Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az atmoszféra

kritikai érzék. Egészében az atmoszféra-rögtönzés a következőképpen folyik let 1. A tanítvány a zsámolyon ül és még nem tudja, milyen témát kell feldolgoznia. 2. A témát feladták. A tanítvány elgondolkodik rajta, a témára koncentrál, emlékezetében és képzeletében kutat valami után, ami segítséget nyújthat a téma megközelítésében. Ettől a koncentrálásra szánt időtől függ a munka eredménye. 3. Az előkészület befejeződött,kezdődik a rögtönzés. A tanitvány befogadásra kész állapotban van, hagyja, hogy az atmoszféra belé natoljon. 4. Az atmoszféra eluralkodik a tanítványon. A gondolatok megint megjelennek, hogy elemezzék a témának a szubjektumra gyakorolt befolyását. 5. A tanitvány akarata következtében, közbelép az uj elem és lezárja a rögtönzést. Láthatjuk tehát, hogy a rögtönzéseknél a tanitvány nem szolgáltatja ki vakon magát a témáknak. Csak éppen annyi ideig van passziv állapotban a témával szemben, ameddig hagynia kell, hogy a téma (a külvilág) fizikailag belé (az énjébe) hatoljon. Attól a pillanattól kezdve, hogy a külvilág elhatalmasodott rajta, átveszi a parancsnokságot, ő maga irányítja a téma kibontakozását és ezáltal megtanulja, hogyan találja meg egyrészt a plasztikus átalakulást, másrészt a minden drámai cselekményben benne rejlő ritmust. "A hatodik érzék" Az atmoszféra kidolgozása, a "hatodik érzék", az "ösztönös-érzékeny" érzék konkrét gyakorlása és kifejlesztése, a pantomimus egyik legfontosabb tanulmánya. Ez az érzék motiválja és irányit ja cselekvéseit, teremt kapcsolatot a nézőkkel és közli velük, amit a pantomimus