Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - A drámai rögtönzés - Az öt érzék

A tanitvány sosem időzzék tul hosszú ideig egy-egy gyakorlatnál, mert eközben túlságosan megnő a fizikai feszültsége, és ez elfáradást és a koncentrálás lankadását vonja maga után. Jobb, ha először megelégszik a kisérletekkel, anélkül, hogy tökéletes eredményt követelne. Az is fontos, hogy a tanítvány maga is tudatában legyen mindannak, amit elért. A rögtönzés végén Őszintén meg kell mondania, milyen közel jutott a valóságos fizikai érzethez, még akkor is, ha az eredmény kiábrándító. Tanulja meg a pantomimus, hogy Őszinte legyen önmagával. Más veszély is van: némely tanitvány, akinek már van valami homályos fogalma a pantomimról, igen természetes restség natása alatt, megkísérli, hogy az asztalt a maga körvonalaiban megmutassa, pedig még nem szerezte meg az előzőleg szükséges fizikai érzetet. Kezdettől fogva legyen világos minden tanitvány előtt, hogy a feladat először nem a megmutatás, hanem az utánérzés; a forma megteremtését párhuzamosan tanulja majd meg a testtechnikai gyakorlatokon. A rögtönzési gyakorlatok közben mindenekelőtt az a fontos, hogy érezzen. A tanitvány legyen teljes tudatában annak, hogy munkáját belülről kifelé,vagyis a fizikai reakcióból kiindulva, kezdje, ne pedig kivülről befelé, belső érzet nélkül ábrázolja a külső tárgyakkal való kapcsolatot. Ha a tanítványok egymás után fizikailag átérezték ezt a fiktiv asztalt, a gyakorlat folytatódik. Különböző, a tanítványok által jól ismert kis tárgyakat képzelünk el ezen az asztalon, például gyufát, golyókat, csupa pontosan meghatározott alakú tárgyat. Mindig uj érzeteket kelthetünk fel, például különböző anyagokkal, vászonnal, bársonnyal, amely egész jellegzetes érzetet kelt az ujjhegyekben, más selymekkel vagy gy ap j uany agokkal. Foglalkoznunk kell a hideg és a meleg érzetével is hideg és sima márványasztallal, repedt márványasztallal,