Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Geometrikus pantomim

GEOMETRIKUS PANTOMIM A geometrikus pantomimmal, amely nagyrészt Etienne Decroux módszerén alapszik, a második oktatási évben foglalkozunk. Miután a tanitvány megismerte a testét, a mozdulat dinamikáját és a drámai cselekvést, most majd megtanulja a tökéletes uralkodást teste, valamint annak mechanizmusa és egyes részei fölött. Ugy begyakorolja a testét, hogy azzá az "übermarionetté" válik, amelyről Gordon Craig beszél. A geometrikus pantomim a klasszikus tánchoz hasonlitható. Ugyanazokat a követelményeket állit ja fel, formájában ugyanolyan szigorú és szabatos. Minden egyes gyakorlatát az abszolút tökélyig kell fejleszteni, nem tür semmiféle stílusbeli pontatlanságot, semmiféle lazaságot a kivitelezésben. Ez a második lépcsőfok a pantomim tanulmányozásában. Nélküle a pantomim dilettáns művészet lenne. A pantomim ezen ágának kétféle gyakorlata van: először a statikus gyakorlatok, amelyeknél a láb csak támasztékui szolgál, mig a fő munkát a felsőtest végzi, majd pedig az egyensúlygyakorlatok; ezek segítségével tanulja meg a tanitvány, hogy testét minden helyzetben egyensúlyban tartsa. A geometrikus pantomimgyakorlatoknak három kiindulási pozitúrajuk van: 1. Az t,

Eiffel-torony

,,-pozitura. - A gerincoszlop egyenes, a két láb - átlósan kitárt lábfejjel - enyhén szétterpesztett. A két kart tenyérrel előre, a földhöz képest rézsútosan tartjuk. 2. "Fa"-pozitúra. - A gerincoszlop és a két kar tartása az azonos az előbbivel. A két sarok zárt, a lábfej átlósan enyhén kitárva.