Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A járás

vagyis, hogy a szinpad vonala, amely a néző szómára változatlan marad, ez a konkrét vonal, a pantomimus feie és a szinpad talaja közötti távolság, mindig azonos maradjon* Az állandóan mozgásban levő támasztó láb funkciója az, hogy kiegyenlítse a testmozgásokat és a test viszonyát a szinpad vonalához állandóvá tegye, szükségszerű feltótele es a fiktiv tér megteremtésének. A támasztó láb funkciója a giroszkóp funkciójához hasonlítható, amely a hajón - a tengermozgás ellenére - állandóan egyensúlyban tartja az iránytűt. A fiktiv téralkotás feltételezi, hogy a pantomimus pontos tudatában van a valóságos térhez viszonyított helyzetének. Ez a tudat megköveteli a pantomimustól, hogy fizikai egyensúlya abszolút biztos legyen. Ezt az egyensúlyt legjobban a Decroux-iskola gyakorlatai utján szerezheti meg (descentes, pivotantes stb.) . Távlatban járás Tegyük fel, hogy sik uton vagyunk és ez az út fákkal szegélyezett. A horizonton látszólag összefutnak az út szélei és a fák tetejének vonala. Ha ecsetet, festéket és vásznat veszek és a naturalista festő tehetségével rendelkezem, ugy adom majd vissza ezt a tájat, hogy a képen az elülső fák nagyok, a legtávolabbiak pedig kicsik lesznek. Ugyanez a helyzet, ha lefényképezem ezt a tájat (XX. rajz)• A tárgyaknak ez a távolságuk szerinti progresszív kissebbedése a perspektíva eredménye* A XVI. ós XVII* századi olasz színház díszlettervezői alkalmazták ezt a törvényt. Például házsorokat vagy oszlopsorokat építettek fel a színpadon és ezek magassága, öt-hat méter szinpadmé lys égben, tetemesen csökkent; Így valósították meg materiálisán és konkréten azt, ami a valóságban csupán optikai csalódás.