Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - Ellensúlyok

hetett, a nehéz kő alá tolta, a kisebb követ betolta a bot és a föld közé és lenyomta a bot külső végét. Nyomást gyakorolt tehát, amely ellentétes volt a kőnek adandó iránnyal, és a kő, viszonylag kis erőkifejtéssel, felemé lhetővé vált. Az ember felfedezte as emelőt. Később matematikusok és fizikusok elemezték és kiszámították ezt a folyamatot és az emelő elve tudományos alapot is nyert. Feltehető, hogy ősünk, mielőtt eredményre jutott volna, sokáig kutatott, hogy kísérletei eredményesek legyenek. Talán napokig, évekig, vagy évszázadokig. Kíséreljük meg rekonstruálni munkáját és kutatásait. Elképzelhetjük, hogy a kisebbik követ valamilyen tetszés szerinti ponton tolta a bot alá, ahogy azt az oldalsó rajzon láthatjuk.Minthogy tudta, hogy ereje csődöt mond a kő felemelése közben, ösztöne azt súgta neki, hogy a nehézséget az ellenkező oldalról ragadja meg. Ahhoz, hogy a követ felemelje a földről, a föld ellenében gyakorolt nyomást, vagyis a bot külső végére. Ennek az előnye az volt, hogy karja erejéhez hozzáadta testének súlyát is. Az eredmény azonban nem volt valami bizonyitó erejű, a kő nem engedett az emelésnek; Így hát közelebb tolta a kis követ a súlyhoz, hogy az támaszpontként szolgált a föld ellenében, és megállapította, hogy minél közelebb