Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A díszlettervező

A rendező magávalragadja a diszlettervezőt az előadásról kialakított látomásával, de ennek a hatásnak nem szabad erőszakba átcsapnia.

Amikor a rendező először beszélget a díszlettervezővel, nyilván jobban ismeri a színdarabot nála és képzeletében a tervezett előadás egész sereg jelenetét látja már. És éppen ezért a közös munka első szakaszában a rendezőnek sokkal inkább fel kell tárnia a színmüvet, mint az eleven és történelmi valóság egy darabkáját, semmint elmesélnie, milyennek látja ő az elképzelt előadást.

Amikor a rendező feltárja a színmüvet, mint az élet egy darabkáját, minden bizonnyal mozgósítani fogja fantáziáját, ötleteivel ékesíti fel a színdarabot és kétségkívül célzatosan fogja megvilágítani is. A díszlettervezővel való első találkozások alkalmával azonban nem kell megelőzni annak képzelőerejét pontosan megfogalmazott követelményekkel vagy valami meghatározott színpadkép megrendelésével. Csak miután a díszlettervező, vázlatai és skiccei révén, már önállóan nyilatkozott a színdarabról, akkor lehet vitatkozni vagy egyetérteni vele. Ebben az alkotó vitában vagy egyetértésben a rendező és a díszlettervező elképzelései kölcsönösen gazdagítják egymást és ennek eredményeként kezd konkrét körvonalakat ölteni az előadás vizuális,építészetifestészeti képe. Minden színházi díszlettervezőnek egyéni, rá jellemző munkamódszere van, és sajátos a rendezővel való kölcsönös kapcsolatának jellege is.

Egyes díszlettervezők senkinek sem szeretik megmutatni ceruzával készített skicceiket és inkább tömérdek színes vázlatot készítenek; mások meg egyenesen bevezetik a rendezőt műhelyükbe, s megmutatják legvázlatosabb ceruzarajzai-— kát is.

ügy gondolom, itt nem lehet szabályokat felállítani. Természetesen,minél szorosabb a díszlettervező művészi kap- 92 -