Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
Bevezető
kor nem teszünk többé különbséget az előadás egyes létrehozói között; átadjuk magunkat saját szubjektív életbeli aszezociációinknak, közvetlenül bekapcsolódunk a színpadi cselekményekbe .alkotó fantáziánk fejleszti és gazdagítja mindazt. ami a színpadon végbemegy. Itt jön létre a szinpad és a nézőtér legbecsesebb egybeolvadása» a néző együtt alkot a színésszel. De ez az örvendetes légkör csak akkor alakul ki a színházban, ha a néző már nem a színház technikáján és a színház egyes képviselőinek művészetén gondolkodik. Még a próbákon jelenlévő és az előadás beérésének folyamatát figyelemmel kisérő színházi szakemberek sem mindig látják, hol és mikor vetik el a magot, amelyből később kinő az előadás atmoszférája.Mindez a részletek tömegében szóródik szét, és tart az egész munka folyamán, az első olvasópróbától az utolsó főpróbáig. Ha elejétől végéig leírnám valamelyik, akár nagysikerű előadásom rendezői felépítésének folyamatát,úgy az előadás, az egyes jelenetek, alakok, beállítások megoldása valószínűleg vitásnak tűnnék fel más rendezők szemében. S ez természetes is. Sokkalta szerényebb feladatot tűzök magam elé» olyan önálló alkotó gondolatot ébreszteni a rendezőkben és a színészben, amelynek az a célja,hogy a teljes színpadi ábrázolat létrehozása során szerzett tapasztalatok közkinccsé váljanak. A rendező és a színész empirikus gyakorlata területén egyelőre még sokkal jobban állunk, mint azzal a tudással, amelynek segítésével felfoghatjuk és nyomon követhetjük azt a folyamatot, hogy miképpen is jutunk el a művészi teljességig. Elméleti tudományunkban úgyszólván senki sem általánosította még a művészileg teljes előadások megteremtésével kapcsolatos rendezői tapasztalatokat. Ugyancsak nem találkozunk egyes,művészi szempontból kifogástalan előadások komoly technikai elemzésével sem. Ennek ellenére a szovjet színház gazdag gyakorlatában nemegyszer voltak vitathatatlan sikereink és rendezői diadalaink.- 8 -