Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Az atmoszféra

Ezek a művészi feladatok vezették el a Művész Színházat a színpadi atmoszférának, tehát annak a fogalomnak a felfedezéséhez, amelyet kezdetben a színházművészet u j kifejezőeszközének ismertek el. A színpadi atmoszféra, mint a nagyszerű szinészi együttes munkájának eredménye azonban már jóval a Művész Színház keletkezése előtt megszületett a színpadon, mégpedig a moszkvai Kis Színház előadásaiban.

Aki olvasta Jurjev nagyszerű leírását a Tehetségek és hódolóik előadásáról,amelyben Jermolova és Mihail Szadovszkij szerepelt, az akkor is érzékelni tudja Alekszandr Osztrovszkij müvének színpadi atmoszféráját, ha magát az előadást nem látta.

Ez a színpadi atmoszféra azonban nem volt a színház tudatos erőfeszítéseinek gyümölcse, hanem tehetséges színészek közös tevékenysége révén ösztönösen tűnt fel a színpadon - és ugyanolyan könnyen el is tűnt, mihelyt durva, művészi érzékkel meg nem áldott színész került be a szereplők közé.

A moszkvai Művész Szinház volt az első, amely tudatosan tűzte maga elé és oldotta is meg az adott műhöz illő színpadi atmoszféra megteremtésének művészi feladatát. A rendező ezt a feladatot a színészre hárította,de segítségére volt azzal, hogy absztrakt színházi stilizálás helyett megteremtette körülötte a hűen életszerű környezetet.

Az igazi szinpadi atmoszféra kifejezésének természetesen csak árt, ha szükségtelen ír^mikftt zsúfolunk össze értelmetlenül a színpadon.

A szinpadi kellékeket, a tárgyakat, mindazt, ami az életszerű környezet megrajzolásához szükséges, szigorúan meg kell válogatni, az egész anyagot meg kell szervezni,alá kell vetni egy meghatározott kompozíciónak. Ebben mutatkozik meg az igazi szinházszerüség. És ugyanugyt ha a színészt visszaküldik a vászonszlnfalak hátteréhez és kivesznek kezéből minden, a játékhoz tartozó tárgyat, ezzel még nem győzött a színpadon a romantika és a szinházszerüség.

81