Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Az atmoszféra

* ÏTyemirovics-Dancsenko például igy jellemezte Cseho­­vot, mint művészt: "Csak olyannak tudta elképzelni az em­bereket, ahogy az életben látta és az ábrázolásban nem tud­ta őket elszakítani környezetükből: a rózsaszín hajnaltól vagy a kékesszürke alkonyattól, a hangoktól, a szagoktól, az esőtől, a rezgő zsaluktól, a lámpától, a kályhától, a szamovártól, a zongorától, a harmóniumtól, a dohánytól, nő­vérüktől, sógoruktól, anyósuktól, szomszéijuktól, a daltól, az italtól, a köznapi élettől, a milliónyi apróságtól, ami az életet átfűti.n+ Sztanyiszlavszkij pedig igy rajzolja meg Anton Pav­­lovics Csehov arcképét a szinfalak mögött: "Szerette a próbák és az előadások izgatott hangula­tát, szerette a művészek szinpadi munkáját, szerette meg­lesni a szinház szinpadi életének és technikájának aprósá­gait; különösen a szinpadi zajok helyes megoldása érdekelte. A darab előkészítésének sokféle izgalma közepette is sokat nyugtalankodott, hogy milyen lesz majd a vészharang hang'ja a harmadik felvonásban /a Három nővérről van szó - A.P./ a szinfalak mögötti tűzvész alatt. Szerette volna szemléletesen bemutatni nekünk egy vidéki harang remegő hangját. Minden adódó alkalommal odajött valamelyikünkhöz és kezével, hangjának ritmusával, taglejtésekkel igyekezett bennünk ennek a szivszaggató vidéki vészharangszónak a han­gulatát felkelteni."++ Az orosz dekadencia korának burzsoá szinházi kritiku­sai a szinpadi atmoszférát, a Művész Szinház uj felfedezé­sét a hírhedt "hangulattal" próbálták azonosítani. Valójá­ban Sztanyiszlavszkij és Hyemirovics-Dancsenko1 nem azért fedezte fel a színpad uj kifejező eszközeit, hogy ezzel a +V1, I. Nyemirovics-Dancsenko: A múltból, 21. oldal oroszul. ++K,Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek. Beszédek. Beszélgeté­sek. Levelek. 14o. oldal oroszul.- 79 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom