Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Az atmoszféra

*

ÏTyemirovics-Dancsenko például igy jellemezte Csehovot, mint művészt: "Csak olyannak tudta elképzelni az embereket, ahogy az életben látta és az ábrázolásban nem tudta őket elszakítani környezetükből: a rózsaszín hajnaltól vagy a kékesszürke alkonyattól, a hangoktól, a szagoktól, az esőtől, a rezgő zsaluktól, a lámpától, a kályhától, a szamovártól, a zongorától, a harmóniumtól, a dohánytól, nővérüktől, sógoruktól, anyósuktól, szomszéijuktól, a daltól, az italtól, a köznapi élettől, a milliónyi apróságtól, ami az életet átfűti.n+

Sztanyiszlavszkij pedig igy rajzolja meg Anton Pavlovics Csehov arcképét a szinfalak mögött:

"Szerette a próbák és az előadások izgatott hangulatát, szerette a művészek szinpadi munkáját, szerette meglesni a szinház szinpadi életének és technikájának apróságait; különösen a szinpadi zajok helyes megoldása érdekelte.

A darab előkészítésének sokféle izgalma közepette is sokat nyugtalankodott, hogy milyen lesz majd a vészharang hang'ja a harmadik felvonásban /a Három nővérről van szó - A.P./ a szinfalak mögötti tűzvész alatt. Szerette volna szemléletesen bemutatni nekünk egy vidéki harang remegő hangját. Minden adódó alkalommal odajött valamelyikünkhöz és kezével, hangjának ritmusával, taglejtésekkel igyekezett bennünk ennek a szivszaggató vidéki vészharangszónak a hangulatát felkelteni."++

Az orosz dekadencia korának burzsoá szinházi kritikusai a szinpadi atmoszférát, a Művész Szinház uj felfedezését a hírhedt "hangulattal" próbálták azonosítani. Valójában Sztanyiszlavszkij és Hyemirovics-Dancsenko1 nem azért fedezte fel a színpad uj kifejező eszközeit, hogy ezzel a

+V1, I. Nyemirovics-Dancsenko: A múltból, 21. oldal oroszul.

++K,Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek. Beszédek. Beszélgetések. Levelek. 14o. oldal oroszul.- 79 -