Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

tését is kigunyolják és az olyan unalmas ideológiai fontol­gatások közé sorolják, amelyek a nézőteret állitólag ásí­tásra ingerük. Az ilyen művészeti üzletemberek jelszava az érdekesség. El nem tudják képzelni, hogy a fantázia nagy gondolatokat is szülhet. Ha a rendezőnek és a színésznek nem lángol a szive, ha a darab eszméje nem izgatja őket igazán, akkor nemcsak hideg, a nézőt közömbösen hagyó, hanem eszmei alapjukban is hazug előadások 'születnek. A mi művészetünkben, hogy Flaubert szavaival éljünk, "a szív elválaszthatatlan az észtől; aki elválasztja őket egymástói,annak sem szive, sem esze nincs." Miközben minden módon hangsúlyozzuk az elgondolás alapvető jelentőségét a rendező munkájában, arról se feled­kezzünk meg, hogy az elgondolás hosszas erőfeszítések öaz­­azesitett eredménye. Ezek az erőfeszítések egyszerre ta­pintatosak és kitartók. Eleve el lehet mondani, hogy sok érdekes elgondolás nem valósult meg és elveszett csak azért, mert a rendező egyenest, vaktában vágott neki a meg­valósításnak. A darabon végzett munka frontális támadással, azaz rögtön a csupasz végeredmény megrohamozásával kezdő­dött. Az előadás elgondolása bizonyos mértékig egy katonai hadművelet tervére emlékeztet: egy ideig titokban tartják a színészek hadserege előtt, gondosan felkészülnek rá, rész­letesen kidolgozzák és gondosan végrehajtják; a végrehajtók szempontjából megvan a maga stratégiája és taktikája. A művész akkor számíthat igazi, maradéktalan győze­lemre, ha az elgondolás és végrehajtása méltó egymáshoz.- 72 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom