Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

Egyes rendezők és színésznők nem hittek Shakespeare­­nek, kételkedtek humanizmusában és igyekeztek elszakítani az alakokat a hűbériség korától; "korszerűsíteni" próbálták a darabot. Katát lázadónak ábrázolták, akit csak urának és parancsoló;)ának ereje tör meg. Ez az értelmezés társadalmi szempontból látszólag kiélezettebb: Kata a hűbéri családjog áldozata, Petrucchio pedig feudális zupásőrmester, aki pén­zért nősült és erővel zabolázza meg makrancos feleségét. De ez az értelmezés is vulgárisnak bizonyult. Az effajta elképzelések mélyén ilyen vagy olyan for­mában a Shakespeare és az ő haladó eszméi iránti bizalmat­lanság rejlik. Ezeknek a haladó eszméknek pedig csak úgy juthatunk birtokába, ha alaposan elmélyülünk a szövegben és megteremtjük e vígjáték hőseinek belső monológjait.Az egész munka sikerének záloga pedig az az alapvető és legfőbb felfedezés, amelyről már beszéltünk: hogy a szerelem a darabban a hősöket kölcsö­nösen megzabolázó erőként lép fel. A Makrancos hölgy je­lentősége azonban túlnő egyetlen eszmén, még ha az a fő eszme) is. Shakespeare min­den müvében sok mély, eszmevilágunkat gazdagító gondolatot találunk. A vérbő alakok optimizmusa, szenvedélyessége és törhetetlen akaratereje, gondolataik és érzelmeik mélysége Shakespeare-t szövetségesünkké avatja az uj emberért vivott harcunkban. A Makrancos hölgy rendezői elgondolása bizonyos mér­tékig a Shakespeare-kutatás káros hagyományainak leküzdé­séből indult ki; ezek a hagyományok a Makrancos hölgyet helyzetvigjátéknak fogták fel, szembeállítva a másik kate­góriával, a jellemvigjátékokkal.- 60 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom