Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

valóban igy gondolkodott és érzett. Ebben az egészben természetesen jó adag önáltatás is van.

Hogy visszatérjek Shakespeare-hez, meg kell mondanom, hogy ebben a hatalmas alkotóban sokkal több van, mint első pillanatban gondolná az ember. Romeo és Julia tragikus szerelmének témáján keresztül Shakespeare mélyen és sokoldalúan mutatta meg kora emberét.

Az élet nagy öröme - a szerelem - az egyik mozgatóereje ennek a nagyszerű tragédiának.

De nem mindig adatik meg az embernek, hogy - akár klasszikus darabról is - első olvasásra erős érzelmek alakuljanak ki benne, s még kevésbé foghatja fel azonnal tisztán a darab eszméjét. Néha csak fokozatosan érik meg az emberben a darab okozta élvezet, s ez azzal függ össze, hogy behatolunk a mü szövegmélyének bonyolult szövevényébe.

Mint rendező, én is igy jártam a Makrancos hölggyel.+

A darab első olvasása vagy elemzése alkalmával kezdetben a szerző látszólag konzervatív és korszerűtlen felfogása ötlik szemünkbe. Tulajdonképpen mi szükség van rá, hogy bemutassunk a mi szovjet közönségünknek egy darabot, amely a családi boldogság középkori elvét fejti ki: "Pélje pedig az asszony az ő urát"! Az egész cselekmény látszólag egy önfejű nő megzabolázására épül.

Petrucchio, fiatal nemes előnyös házasságot akar kötni, 8 tudomást szerez róla, hogy volna egy gazdag, de sajnos házsártos természetű menyasszonyjelölt. Alig várja, hogy összeakadjon vele, mert számára a nő megzabolázása a férfias sport egy fajtája. Csak ide a pénzzel, a többi igazán nem érdekes: majd olyanná neveli magának az asszonyt, amilyenre szüksége van. Petrucchio találkozik Katával, akinek nemcsak hozománya van jócskán, hanem esze is, szépsége

+A darabot a Szovjet Hadsereg Színháza mutatta be. A díszleteket Sifrin tervezte. A rendező elképzelése és A diszlettervező fejezetekben szereplő rajzokat is Sifrin készítette.- 57 -