Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

Az értelem erejébe vetett fiatalos hit megfér a zseniális embereket megemésztő máglyákkal.

Bizony, még magának Romeo és Júliának, a diadalmaskodó szerelem legerényesebb dalának előadása is a büzlő és szennyes Globe Theatre színpadán zajlott le, ahol az arisztokrata előkelőségeknek, nehogy a mocsokban bemaszatolódjanak, szalmával almoztak a proszcéniumon, mint a legtisztább helyen.

A darabban megláttam a dinamika éles váltakozását a statikával. E váltakozás az emberi vérmérséklet természetéből ered. A nagy térbeli mozgások és a kisméretű mozgások éles váltakozása elválaszthatatlanul összefügg a monumentális előadás stílusával.

Ezért van az, hogy a tömeg nagy, a szinpad egész tükrét betöltő mozgásai egyértelműen összefüggnek az egyes színészek mozdulataival. Az egyik kezdi vagy befe.1 ezi a másikat /egy szereplő áll- vagy csuklómozdulata pl.elindíthatja vagy lezárhatja a tömeg mozgását/.

E kapcsolat megteremtése, a mozdulatok átmenetének feltárása kell, hogy alkossa az előadás vizuális szépségét.

Bármily különösnek tűnjék, de Dennem röviddel a munka kezdete után már felvetődött a leendő előadás kezdete és befejezése.

Sötét van... A zenekarban felhangzik a tragikum monumentális témája, amely fokozatosan átmegy Rómeó és Julia szerelmének világos, romantikus, he''hatat lan témájába.

A sötétben már régen szétment a függöny... A színpadon építmények alaktalan halmaza, vérszinü biborfény leplében. A három évszázados múlt leple ez Shakespeare müvén, ezt a leplet akarjuk ma fellebbenteni.

A függönyt felhúzták,bélése állandó kékes napellenző, 8 egyúttal az előadás égboltja lett. A biborszinü lepel mögött széles utca válik láthatóvá: Verona lépcsői házakkal, erkélyekkel. A Montague és a Capulet család szolgái kilépnek az erkélyekre, az utcára, szőnyegeket porolnak. Elkez- 55 -