Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

Az emocionális érzékelés elkerülhetetlenül szüli az egyes mozzanatok, jelenetek, részletek, beállítások látomását is - és mindez szinte villanásszerűen, rövid és nem mindig logikusan összefüggő, dinamikával telitett képekben jön létre.

Ezen a ponton még nem kell félnünk attól, hogy meglátásaink véletlenszerűek és összefüggéstelenek. Majd később, ha fokozottabban elmélyülünk a drámai mü anyagában, kezdődik - Sztanyiszlavszkij kifejezésével - "az ésszel való felderítés", végül pedig az átfogó cselekvés gyakorlati megvalósítása. Az elemzés nem valahol, egy meghatározott és lezárt szakaszon megy át a szintézisbe; elemzés és szintézis kölcsönhatását az alkotómunka minden percében megfigyelhetjük.

Elolvastam például Shakespeare Romeo és Júliáját. Noha a reneszánsz korszakától évszázadok választanak el bennünket, mégis forró gondolatok egész áradata zudult rám.

1934. Ebben az időben a moszkvai Forradalmi Színháznál voltam. Komszomolunknak úgy kell ez a színdarab,mint a levegő, Ifjainknak és leányainknak a ehakespeare-i lángelme minden szellemi és esztétikai kincsének örököseivé kell válniuk.És éppen most van szükség erre a fegyverzetre, amikor elkeseredett harc folyik a nyárspolgári és kispolgári ideológia csökevényei ellen, amikor ifjúságunk életformája még korántsem öltött végleges formát. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy Shakespeare hatalmas hangján szóljunk az első szerelem tisztaságáról és mélységéről.

Persze naiv dolog lenne olyasmire gondolni, hogy Shakespeare müvének elolvasása után azonnal megoldottam az előadás főfeladatát és felismertein az átfogó cselekvést.

Mindez csak később,a darab elemzésének eredményeként, a latolgatások és a próbák során tisztázódott.- 52 -