Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

Az emocionális érzékelés elkerülhetetlenül szüli az egyes mozzanatok, jelenetek, részletek, beállítások láto­mását is - és mindez szinte villanásszerűen, rövid és nem mindig logikusan összefüggő, dinamikával telitett képekben jön létre. Ezen a ponton még nem kell félnünk attól, hogy meglá­tásaink véletlenszerűek és összefüggéstelenek. Majd később, ha fokozottabban elmélyülünk a drámai mü anyagában, kezdő­dik - Sztanyiszlavszkij kifejezésével - "az ésszel való felderítés", végül pedig az átfogó cselekvés gyakorlati megvalósítása. Az elemzés nem valahol, egy meghatározott és lezárt szakaszon megy át a szintézisbe; elemzés és szinté­zis kölcsönhatását az alkotómunka minden percében megfi­gyelhetjük. Elolvastam például Shakespeare Romeo és Júliáját. No­ha a reneszánsz korszakától évszázadok választanak el ben­nünket, mégis forró gondolatok egész áradata zudult rám. 1934. Ebben az időben a moszkvai Forradalmi Színház­nál voltam. Komszomolunknak úgy kell ez a színdarab,mint a levegő, Ifjainknak és leányainknak a ehakespeare-i láng­elme minden szellemi és esztétikai kincsének örököseivé kell válniuk.És éppen most van szükség erre a fegyverzetre, amikor elkeseredett harc folyik a nyárspolgári és kispolgá­ri ideológia csökevényei ellen, amikor ifjúságunk életfor­mája még korántsem öltött végleges formát. Ilyen körülmé­nyek között különösen fontos, hogy Shakespeare hatalmas hangján szóljunk az első szerelem tisztaságá­ról és mélységéről. Persze naiv dolog lenne olyasmire gondolni, hogy Shakespeare müvének elolvasása után azonnal megoldottam az előadás főfeladatát és felismertein az átfogó cselekvést. Mindez csak később,a darab elemzésének eredményeként, a latolgatások és a próbák során tisztázódott.- 52 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom