Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

keseredik, mert az ingmell szátszakitása következtében elvesztett minden kapcsolatot előző életével. A veszekedés, a vita belenyúlt az éjszakába, csak akkor szakadt meg hirtelen, mikor váratlanul hire jött, hogy rendőrőrjárat közeledik. Szorgos előkészületek a rendőrség fogadására; mindenki kapkod és elrejti azt, ami becses számára, vagy ami kompromittálhatná. Az emberek lefeküdtek a priccsre és alvást színleltek. Megérkezett a rendőrség. Egy-két embert sző nélkül bekísértek, a többiek lassan elalszanak a priccsen. Csak egy öreg zarándok mászik le csendben a kemencepadkáról, tarisznyájából gyertyacsonkot kotor elő, meggyujtja és buzgón imádkozni kezd. Valahonnan a priccsről felemelkedik egy tatár, csak a feje látszik. így szól:- Imádkozzál értem! Ezzel vége az első felvonásnak."’1’

Gorkijnak ez az elbeszélése megírandó darabjáról sok tekintetben érdekes a mi számunkra. Fiatal drámaíróinknak és rendezőinknek nagyon is fontos, hogy bepillantsanak a nagy iró "műhelyébe", behatoljanak a jövendőbeli színdarab elsődleges érlelődésén e k folyamatába.

Mindez a rendezőben és a drámaíróban persze csak akkor megy végbe,ha a művészt tápláló nedvek az életből erednek. Ellenkező esetben olyan darabokkal találkozunk, amelyeket úgyszólván lehetetlen elbeszélni - cserébe viszont megkapjuk az eljövendő darab tervét. Micsoda halálos unalom árad ezekből a szindarab-"előzeteeekből"! Mégpedig nem csupán amiatt, mert sok nálunk a témaszegény, gyenge,

+K.Sz. Sztaniyszlavszkij: Cikkek, beszédek,levelek.137. oldal.- 48 -