Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A világnézet
életének; ha valaki világos stílusra akar szert tenni, előbb arra kell törekednie, hogy saját lelkében teremtsen világosságot ; aki fenséges stílusban akar Írni, annak a fenséget már a jellemében kell hordania !" + Magasztos életcél nélkül a rendezőnek nem mehet át vérébe a drámaíró feladata, nem reagálhat rá kellőképpen, nem választhatja ki a hozzá közelállónak érzett témákat, hogy azután továbbfejlessze, kiegészítse, a szinpadmüvészet nyelvével gazdagítsa őket, A szinpadi realizmus eszmei alapjai nélkül, az emberiség fejlődését irányitó történelmi törvények megértése nélkül sohasem sikerül megértenünk és alaposan értékelnünk a főfeladat és az átfogó cselekvés nagy és gyakorlati jelentőségét a színház alkotómunkájában. Csak a művészetnek, mint a gondolkodás sajátos formájának alapos ismerete, csak minden színdarabnak az életigazság ismérvével való ellenőrzése, csak a színdarabnak, mint az egymásra kölcsönösen ható és egymással harcban álló erők rendszerének megértése segítheti elő, hogy a darabban meglássuk, hogy az előadásban felépítsük a harccal és konfliktusokkal teli, a valóságban ismerthez hasonló életet. A mi vezérelvünk, amely hozzásegít a szinpadi cselekmény megszervezéséhez, az, hogy megértsük a szerző eszmei céljait, vagyis a darab főfeladatát és átfogó cselekvését. Nincs olyan színdarab és következésképpen nem is lehetséges olyan előadás, amelyben a szereplők élete életútjuk legelején kezdődnék. A darab mindenkor a szereplő személyek életútjának egész láncolatából kiszakított láncszem, s rendszerint ez válik a drámairó által kiválasztott probléma fényében a fő, a döntő láncszemmé. + L.P. Eckerman: Beszélgetések Goethével élete utolsó éveiben. "Academia", M.-L. 1934. 223 old. oroszul.- 35 -
