Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A világnézet
"Esküszöm, abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy bensőm nem remeg, félredobom a tollat, még ha koldusként kellene is meghalnom." Nemzeti tehetségünk e ritkaságszámba menő sajátosságéról nálunk keveset beszélnek és Írnak, keveset és ritkán emlékeztetik rá a fiatalságot. És ez nagy hiba. Nem szabad elfelejteni, hogy éppen a művész-tehetségnek ez az átszellemültsége teremtette meg a maga nemében egyedülálló irodalmunkat, festészetünket, zenénket és színházunkat. A színház nagy, izgalmas művészetének forrásai nemcsak abban rejlenek, hogy népünk gazdag tehetségekben, hanem főleg abban, hogy színházművészetünk alapjában népünk és a nép legjobb képviselői, a nép boldogságáért, az igazságért harcolók küzdelmeinek ábrázolásán nőtt fel és fejlődött ki. És ezért melengette mindig a nép szeretető. Jermolova művészetével gyújtotta lángra a forradalmi beállítottságú diákságot.Sztrepetova és Komisszarzsevezkaja a nő emberi méltóságáért szálltak sikra szenvedélyesen a színpadon. Művészetük élő tiltakozás volt a nő elnyomása és ragszolgasága ellen a burzsoá társadalomban. Korunk számára, a szovjet drámairás és színház számára az igazi művészi alkotást meghatározó ismérvek tömkelegében van egy biztos ismertetőjel, amelynek alapján nehéz tévedni művészetünk minőségének értékelésében: ez pedig a szovjet művész pontosan és világosan megmutatkozó főfeladata. a műben kifejezett érzelmi szenvedélyessége. Az igazán jó színdarabban, előadásban, képben mindig világosan látható a szovjet művészet első ismertetőjele: a művész harcos állásfoglalása, a szovjet emberek iránt érzett nagy szeretete, és gyűlölete minden iránt, ami az embert megnyomorítja. Legkevésbé sem kívánom az eszmei szenvedélyesség hangsúlyozásával csökkenteni a mesterségbeli tudás nagy jelentőségét a művészet valamennyi területén. Hiszen a tapasztalatlan művésznek éppen ez a Bzenvedélyesség és át- 32 -
