Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A világnézet
Csernisevszkij igy irt Gogolról: "A Gogoléhoz hasonló fejlődésnél csak igen kevesek, csak a legjobb felfogású emberek számára következik el a szellemi érettség ideje, az az idő, amikor az ember érzi, hogy munkája során nem elég, ha csak az egyes tények által előidézett összefüggéstelen következményekre támaszkodik, hanem feltétlenül szükséges, hogy meglegyen a saját meggyőződési rendszere. Gogolban felébredt ez a szükségérzet."+ Gogol magában hordta az élet értelmezésének ezt a kinzó szükségét, s ez szülte a Revizort és a Holt lelkeket, noha a vihar, amelyet e müvek a társadalomban felkavartak, ámultába ejtette őt. A művész, akiben megrázó igazságérzet élt, az oroszországi önkényuralom lesújtó képét úgy festette meg, hogy - anélkül, hogy ennek tudatában lett volna - egyben kimondta rá a halálos Ítéletet. A művész, ha rálépett a realizmus áldásos útjára, eljut odáig, hogy érezze: nem az egyes különálló tényeket, hanem az egymással összefüggő események egész láncolatát kell ábrázolnia. Hogyan rendszerezze ezeket az eseményeket,milyen sorrendet alkalmazzon, miképpen világítsa és magyarázza meg őket, végül pedig: milyen kivezető utat mutasson az embereknek? Itt van az a pont, ahol a realista művész akarvaakaratlan arra kényszerül, hogy tevékenyen belevesse magát az élet kellős közepébe. A szocialista realizmus művészének, miközben kiveszi részét a születő és az elhaló életformák harcából, miközben be-be tekint a holnapba, alaposan meg kell értenie a társadalmi fejlődés törvényeit és művészetével segítenie kell a népet az értelmes, örömteli élet építésében. +Gogol a kortársak visszaemlékezéseiben c. gyűjtemény. Állami Szépirodalmi Kiadó, 11. 1952. 58o. oldal.- 28 -
