Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

Bevezető

A közös és szabad törekvések alkotó egyesítése az elő­adás egységes eszmei-művészi szándékának feltárásában - ez a rendezés igazi sajátossága, amely egy különös művészet: a rendezői komponálás művészete révén valósul meg. A rendezőnek az a hivatása, hogy az előadás valamennyi alakjának összhangot, a cselekvésnek logikus tör­vényszerűséget adjon, végül pedig az, hogy a készülő előadás minden részletének megadja a szükséges méretarányt. Az előadás kompozícióé felépítésének területén a ren­dező lehetőségei és kifejezési eszközei éppoly gazdagok, mint a festőéi és az Íróéi. Az ilyen szabad alkotó önkifejezés azonban rendkívül nehéz dolog. Hiszen művészetének eszköze nem holt, hanem élő és hozzá igen bonyolult anyag: az ember, a színész. A rendező a színház sokféle lehetőségeinek birtokában - ide tartozik a színész, a díszlettervező és a zeneszerző igen érzékeny művészete -, a hangok, a színek, a ritmusok egész világával rendelkezve sok igaz, lebilincselő történe­tet és költeményt tárhat fel és mondhat el az ember elmúlt, mai és jövend^ életéről. Ehhez pedig nem elég megteremteni a rendezés techniká­ját. A rendezőnek elsősorban nagyon kell szeretnie az éle­tet és az embert ; önálló életszemlélettel kell rendelkeznie, szükségét kell éreznie, hogy beszéljen, mégpedig szenve­déllyel beszéljen az életről, hogy harcoljon az élet nemes, haladó eszméiért és szenvedélyesen gyűlöljön mindent, ami poeványos, maradi, ami az ember megnyomoritója. A rendező társadalmi missziója rendkívül magasztos és nemes. Magának a darabnak kiválasztása, művészi felfogása, a szenvedélyesség, amellyel a színház a mű eszméjét feltárja- 18 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom