Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
Bevezető
A rendező A színház számos művészének szabad kezdeményezéséből, egymás közti vitáikból jön létre a darab egységes értelmezése. A drámai mü szülte gondolatoknak és érzéseknek ennél az összeegyeztetésénél kezdődik a rendező tevékenysége. Művészetének lényege abban rejlik, hogy egyesítse a művészek nagy szinházi kollektívájának alkotó törekvéseit. A rendező lelkesíti az együttest s maga is fellelkesül általa, egyesíti, formálja és a közös művészi eszme egységes medrébe irányítja az egyes művészi egyéniségek törekvéseit} egységes jelleget, színezetet és hangnemet ad az egész előadásnak. A rendező az előadás megalkotása során nemcsak irányítja az alkotó kollektívát, hanem gyakorlatilag egyúttal a szinpadmüvéezeti feladatok általános megértésének és az egységes alkotó módszernek a szellemében neveli is az együttest, mert enélkül a kollektiv alkotó munkában bárminemű művészi összhang elképzelhetetlen. A rendezői munka szerepét és jelentőségét az szabja meg,hogy a szinház milyen helyet foglal el a korabeli társadalom életében; megszabja továbbá a rendező tehetsége és egyénisége is. A múlt idők nagy rendezői sohasem zárkóztak a ezinházi professzionizmus szűk keretei közé.Lenszkij,Sztanyiszlavazkij, Nyemirovics-Dancsenko, Meyerhold, Mardzsanov a hazai kultúra igen jelentős társadalmi tényezőjévé nőtt fel. Nemcsak színházakat alapítottak és színészeket neveltek, hanem befolyást gyakoroltak a dráma irodalom, a szinház eszmei és esztétikai elveinek fejlődésére is. Ha a Hagy Októberi Szocialista Forradalom nem emelte volna páratlanul magasra a szinház társadalmi szerepét, ha a szocialista realizmus mint irányzat nem vált volna uralkodóvá a szovjet színházban, akkor Sztanyiezlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko alkotó tevékenysége sohasem bontakozott volna ki oly gazdagon és sokoldalúan életük utolsó évtizedeiben .- lo -
