Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A díszlettervező

Éjszaka, a Volga balpartja, a bozótban hadianyagraktárak és álcázott légvédelmi tüzérségi ágyuk* A biborszinü, szinte gőzölgő folyó fölött a magas parton lángol az égő Sztálingrád.

Az autókerekektől felszántott utón menetel az átkelőhely felé Klimov hadosztálya, amely szilárdan eltökélte, hogy bármi áron,de megvédelmezi Sztálingrádot és visszaveti a Volgától az ellenséget. Az ellenség iránti szent gyűlöletet, amely minden szovjet harcos szivében feltámadt, ezek az emberek magukkal viszik Sztálingrádba; Ugyanúgy i zz a n a k, mint a forróságot lehelő éjszakai égbolt, s a vértől és a tűzvész visszfényétől vöröslő folyó. A sztálingrádi átkelőhelynek ez a "tájképe", amelyet Sifrin diszlettervező oly világosan látott meg,megint csak Csepurin színdarabja belső szerkezetének és az előadás eszméjének terméke volt. A jelenet művészi képét helyesnek láttuk, csak azt kifogásoltuk, hogy a díszlettervező színpadképének elülső síkjában az autóktól felszántott ut haladt és nem akadt egyetlen "támaszpont" sem. Ezeket a támaszpontokat tehát bele kellett Illeszteni a díszlettervező vázlatába,anélkül, hogy lemondtunk volna magáról az egyébként helyes és hatásos vázlatról. így hát a próbák során a színpadon lőszeres ládák és autókarosszériák jelentek meg, s ezek lettek a beállítások támaszpontjai.

E jelenet művészi képe, amelyet Sifrin díszlettervező oly nagyszerűen oldott meg, kifejez** a kép jellegét, egyben pedig az előadás teljességének egy részét is magában hordozta: részt vett az egész előadás művészi képének megteremtésében, egy oly előadáséban, amelyet a győzelembe vetett lángoló hit és a haza földjét bitorló hódítók elleni határtalan gyűlölet hatott át.

Egészen másként festett a Sztálingrádiaknak. ennek a hősi eposznak első képe.

Csendes volgai este, köd száll a folyó felett, a fűzfák között valósággal elvész a révész házikója, amely körül- loi -