Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A titkok

Cuvier és nem Szókratész. Egyikük aem függetlenitheti magát soha képzeletének akaratától vagy az ót kisértó mitomániás démonoktól, vagyis soha nem a filozófus vagy a laboratóriumában dolgozó tudós spekulativ töprengésének megszállottja. Életét hivatásának gyakorlatában az illúzió,ha ugyan nem a hazugság, igazgatja.

A színészek napi munkája teli van rögeszmékkel és lelki filmekkel, amelyeket egy nem mindig derűs mitománia sugall. Malraux helyesen mondja: "Nem a szinház a komoly dolog, hanem a mitománia"; és Talma, amikor fia holttestét kiséri ki a temetőbe, a nyitott sir előtt rájön,hogy egész utón figyelte és ellenőrizte az apa állapotát, aki gyermekét siratja.

Jól tudom, hogy itt nem pontosan mitomániáról van szó. Igazság szerint még többről:a képzeletében élő ember gyakorlatairól. Vajon a beteges hazudozó nem csupán ártatlan rokona-e a szinésznek? És vajon a beteges hazudozás több-e veszélyes játszadozásnál a szinész lelki életéhez viszonyítva? Vannak szinészek, és többen, mint hiszik, akik bizonyos életkorban már képtelenek rá, hogy a valóság talaján mozogjanak. És, amint köztudomású, vannak olyanok is, akiket az álmok felemésztenek és az őrültek házában végzik.

X

Mitomániás a néző is. A film által nyújtott élmény világosan meghatározta, milyen is napjainkban a néző mitosza. A törzsmozijából kilépő kis pupos Gary Cooper könnyed elevenségével himbálja testét; és felesége az ágyban, amikor a férjben felébred a vállalkozó szellem,vonakodik,majd,

/74/ Georges Cuvier /1769-1832/ hires francia természettudós, az összehasonlító anatómia és a paleontológia úttörője. Katasztrófa-elméletét a fejlődéselmélet később megcáfolta.-/A ford./- 90 -