Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Levél az igazgatóhoz

azinház. Tudja, mit lehet még felhasználni vagy átalakitani. Ennek ellenére nem gázol bele a játékszervezés, a vezető műszaki vagy a szabásznő hatáskörébe, de ellenőriz.Időn- JásL újra kezébe veszi azt a hatalmat, amellyel a .játékszervezőt. a műszakit, a kellékest felruházta.

És természetesen ő szervezi és ellenőrzi a könvva- Lést, ő szervezi a vendégjátékokat stb...

X

Mindaz, amit itt leírtam, unalmas, ez bizonyos.Mindazonáltal felteszem, hogy ön még lépést tart velem és ha levelem végigolvasta, akkor magától is rájön, milyen legyen mármost az igazgató magatartása színészeivel szemben. Azt hiszem, menet közben legalábbis rámutattam .léhány szükséges vonásra.

De folytassuk.

Ön társulatot akar alapítani. Bz a legkényesebb dolog a világon. A francia ember temperamentumánál fogva viszolyog egy túlságos pontossággal szabályozott és túl sokáig fenntartott közösségi élettől. Nem ritkán hallani, amint jónevü színészek szidalmazzák egykori főnöküket, aki legalább olyan jónevü, mint ők maguk. Ez persze undorító, de Így van.

Ennek ellenére uj társulatot alapítani nem lehetetlen.

Két eset van. Előfordul, hogy egy társulatból, amelylyel már néhány darabot szinrevittünk, néhányan, nem szükségképpen a legjobbak, eltávoznak, más színházakhoz /vagy a filmhez/, ahol kiadósabb gázsi kecsegtet; vagypedig az igazgató, akit már fáraszt és untat a túlságos hűség, maga cseréli ki társulata tagjait.

A valóságban egyetlen francia társulat sem állt soha másból, mint négy, öt vagy hat biztos tehetségű színész tö- 77 -