Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Levél az igazgatóhoz

szellemét és térbeli elrendezését.Hogy ezt a feladatot sze­retnie kell, azt felesleges mondani. Neki kell irányítania a húzások következtében szükséges átkötéseket és a színé­szek helyettesítését. A rendező csak a végső döntésbe szél bele. z Múlhatatlanul szükséges, hogy az üzemigazgatás és an­nak minden dolgozója tudja, miféle alkotómunkát végez az a színház, amelyet anyagilag és propaganda-vonatkozásban el­lenőriz. / Kétségtelen, hogy vannak színházak, amelyek megmutat­ták, mit érnek és sok pénzt is kerestek, noha gazdasági ve­zetésük csak megvetést érzett a színészek iránt. De ez, ugy-e, nem az ön Ízlése? Ha egy költséges darab miatt úgy hisszük, meg kell tagadnunk egy vendégszereplő színésztől a megérdemelt gázsit, vigyáznunk kell, hogy meg ne sértsük hiúságát. A színésznek néha nincs igaza, gyakran büszke, sértődős vagy legalábbis érzékeny /ahogy ez szükséges is/. De tapasztalatból Jól tudjuk, hogy adhatjuk egy színésznek akár szokásos gázsijának felét is,és mégis kedvvel lép fel, ha olyan színházba hívjuk, ahol a helyes munkamódszerek problémája az igazgatót és a rendezőt állandóan foglalkoz­tatja. Kevés az olyan mesterség, amelyben az egyes embert a legkevésbé a pénzvágy füti, és legjobban a Jól végzett mun­káé. Nem tudom, van-e még Párizsban sok tökéletes és lelki­­ismeretes müasztalos, de azt tudom, hogy még sok olyan szí­nészt számlálhatunk ebben a városban, aki kész csökkentett fizetésért is dolgozni, ha az általános cél, amelynek meg­valósításához meghívjuk, szép, és különösen ha az igazgató­nak az a hire, hogy szereti Jól csinálni a dolgát. Ezt az Uzemigazgatónak tudnia kell. Legalábbis egy művészi szándé­kú színházban.- 73 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom