Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A rendező és a drámai mű

Artaud javaslata, a színművészeinek ez az alapkoncepciója, nem utópisztikus. Ezt bizonyltja nóhány pályatársunk munkássága /J.-L.Barrault, Decroux, a Tizenötök Társasága, a Munka és Kultúra mozgalom társulatvezetői/, valamiht a Numancia és az Éhség általános sikere. /^6/ Az Uyen jellegű színházi megnyilvánulások azonban ritkák. Tizenkét év alatt csak három vagy négy olyan előadást számlálhatunk, amely hü lett volna azokhoz az eszmékhez, amelyeket elsőnek Artaud fejtett ki rendszeresen. De nézetem szerint épp a termelésnek ez a szabálytalansága teszi a színházat olyan kiváltságos művészetté, amilyen legalábbis az T. század Görögországában volt.

/Köztudomású, hogy akkoriban a színház csak évente háromszor jelentkezett a nyilvánosság előtt; január végén a Lenaeák alkalmából ' ^ ^ t március végén a városi és december végén a falusi Dionüsziákon./

Ez a szinpadmüvészet nem olyan idegenszerü, mint hihetnék. Már említettem, hogy számos sikert aratott a nagyközönség előtt is. Mégis, talán szükséges röviden visszapillantani történetére.

/46/ Etienne-Marcel Decroux /sz.1898/ francia színész Jouvet tanítványa és a pantomimmüvészet egyik úttörője volt.- A Tizenötök Társaságát /Compagnie dea Duinze/ Michel Saint-Denis, Copeau unokaöccse szervezte a mester tanítványaiból és mánkatarsai00i.- Cervantes Numanciája és Knut Hamsun Éhség cimü regényének dramatizált -változata Jeán-Louis Barrault hires rendezései voltak 1937-ben az Antoine, illetve 1939-ben az Atelier színházban.- /A ford./

/47/ A Lenaea a Dionüszosz-ünnepségek egyik fajtája volt az ókori Athénben.- /a rord./- 57