Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Jean Vilar és a Théatre National Populaire

nem olcsó az élet; felügyelő lesz egy internátusbán, aztán idegenvezető gazdag amerikaiak mellett. És közben egy délelőtt egy barátja elviszi Dullin színházába, az Atelier-be, a III. Richárd próbájára. Itt éri a reveláció. Dullin egyénisége óriási hatást tesz a huszonegyévea fiatalemberre. Beiratkozik iskolájába, majd kis szerepeket játszik a mesternél és segédrendezője lesz. De önálló művészi egyéniségét még mindig nem találja meg. A háború meg is szakítja útkeresését; leszerelése után, 1943-ban alapítja meg Pa Roulotte nevű vándortársulatát, a ugyanebben az évben alkotja meg első önálló rendezését, Strindberg Haláltáncában. Ez az előadás még egy bérelt magánteremben zajlik le, de 1944-ben színházat is talál, Párizs legkisebb színházát, a Théâtre de Poche-t /Zsebszinház/, ahol a fiatal rendező művészi arculata végleg kialakul. Három évig dolgozik itt, aztán egyszer lenn Jár Avignonban s szenvedélyes szavai egy eljövendő nagyszabású népi színházról meggyőznek egy-két városi hivatalnokot; odaállítják a fiatalembert az avignoni pápai palota lenyűgöző udvarába: csináljon hát itt színházat. És létrejön 1947 szeptemberében az első francia nyári színházi fesztivál,amely az egész világon megindította a fesztiválok áradatát. A műsor: a Cid. valamint Shakespeare II. Rlchardja és IV. Henrikje. /A közölt Írások mutatják, hogy Vilar darabválasztása mennyire személyes lelkesedésből, átélésből fakad; nyomonkövethetjük, hogy álmodozik, hogy töpreng ezekről a művekről már szinrekerülésük előtt is./Négy avignoni fesztivál - négy kirobbanó siker. Hozsannázó ujságkritlkák - és ekkor döbbennek rá illetékesek, hogy ennek az ünnepelt színházi zseninek még nincs Párizsban színháza;Párizsban, ahol gombamódra nőnek ki a bulvár üzleti szellemű szinházi vállalkozásai és ahol - igaz,rövid időre - de pálmaágakkal borulnak le minden szenzáció, minden újdonság előtt. És, akárcsak 1947-ben, Avignonban, most, 1951-ben is mindjárt a legsúlyosabb tűnik a legkézenfekvőbbnek.1920-ban alakult meg Pirmin Gémier vezetésével a Nemzeti Népszínház,