Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A rendező és a drámai mű

Meg kell-e ölni 5ket?

És itt merül fel, legalábbis véleményem szerint,a mai színház közrendészeti problémája: meg kell-e gyilkolni ezt a rendezőnek nevezett fickót.igen vagy nem? Veszélyes fegyver-e a rendezés, igen vagy nem?

Erre a kérdésre minden művész másképp válaszol. És, köztudomásúan, mind többé-kevésbé kategórikusan. Egyes drámaírók megkerülik a választ. Van iró, aki végül elismeri, hogy <5 megvan a rendezd szolgálatai nélkül is. Van olyan nagy színész, aki fellázad az ellen, ami állítólag merénylet szabadsága, tehetsége ellen. Van, aki alkalmazni tudja hozzá képességeit. Ami a közönséget illeti, az ugyanúgy özönlik az olyan előadáshoz,amelynek színpadi munkáját csak úgy összecsapták, mint ahhoz, amelyet ez vagy az a rendező szigorúéul kézben tartott.

így hát ez a vizsgálat nem vezet semmiféle verdiktre; tehát semmiféle következtetésre vagy Ítéletre sem.

Véleményem szerint azonban a színművészet jövőjének nem válik hasznára, ha megmaradunk a bizonytalan időre való elnapolásnál, ügy vélem, szükséges, hogy mindegyikünk nyiltan elmondja véleményét erről a kérdésről. Nem mintha az a gőgös szándék vezetne,hogy mindenáron személyes véleményemmel hozakodjam elő, hanem mert szerintem sürgősen meg kell tudnunk, hogy az uj színház, miután Ítélt a múltról, mit akar és mit tud tenni a Jövőben.

A s zázad igazi drámai költői

A magam részéről tehát a következő kijelentést kockáztatom meg: a legutóbbi harminc év igazi drámai alkotói nem az Írók, hanem a rendezők voltak.- 46 -