Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Száz év színháztörténete

Száz év színháztörténete

A második császárság és a prefektusi szinház: színházterem, díszlet, technika. - Antoine-tól Jouvet-ig a szinház lázadásai egy heves kulturális válságba illeszkednek bele.- Az igazi francia szinpad végérái; a költő és a nagyközönség kiazoritása.

Amikor III. Napoleon, ezelőtt száz évvel, hatalomra került, olyan színházművészetet látott volna maga előtt - ha érdekli -, amely a szépnek, sőt a magasztosnak és a tökéletesnek az illúzióját keltette.

Ha az eredeti forrásaitól már régóta elszakadt drámai képzelet akkoriban a karikatúrától kölcsönözte is a melodráma fintorait és arcrángásait,és parodisztikus képet rajzolt is - elsősorban Seribe vagy Labiche tollán át - minden polgári társadalom legvaskosabbikáról, a szinpadmüvészet kézműves! ága viszont a festett vászon alakításában, mintázásában és tagolásában olyan tökélyt ért el, amelyet a jövő sem képes túlhaladni. A francia opera és a világ minden operaszinpada, beleértve a Wieland Wagner előtti Bayreuthot,^^ mind a mai napig ezt a technikát használja. Az utolsó

/1/ A nagymultu bayreuthi Wagner-fesztivált 1951 éta a mester két unokája, Wieland és Wolfgang Wagner irányítja; Wieland Wagner, aki a legtöbb előadásnak rendezője is, merészen szakított az eddigi hagyományos Wagner-rendezések stílusával; kevés, jelzett diszletet alkalmaz és erőteljesen támaszkodik a fényhatásokra.- /A ford./- 13 -