Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)
A színház és a tömegek
A sajtónak - bármilyen felfogást valljon is - támogatnia kellene bennünket ebben a nemzeti feladatban. Véleményünk szerint a népszínház fogalma olyan színházat jelent, amely mindenki számára,minden korlátozás nélkül nyitva áll. És feladata mindenekelőtt az, hogy szép és nagy müveket mutasson be. Megtudhatnék valamit a TNP eredetéről? A TNP-t, ahogy már fentebb rámutattam, az állam alapította meg és első igazgatója Pirmin Gémier volt. Milyen támadások érték a színházat és milyen okokból? a/ Először is azt vetették a TNP szemére, hogy egy szélsőbaloldali párt tartja kézben. Én akkor azt feleltem a közoktatási költségvetés előadó-szenátorának, hogy nem vagyok tagja semmilyen politikai pártnak és a TNP egyszerűen - ahogy ezt neve is mutatja - a színház és a nép ügyét szolgálja. b/ Nyugtalanságot keltettek rendkívül alacsony helyáraink is; ezzel, állítólag, tisztességtelen konkurrenciát csinálunk. De vajon kivel konkurrálunk mi? A színházzal semmiesetre sem. Ellenkezőleg; leggyakrabban az történik, hogy a TNP, alacsony helyárai következtében, olyan nézőket hódit meg a színház számára, akiknek másképp nem igen lenne módjuk megismerkedni vele. Ezek a nézők a TNP-ben megbarátkoznak a színházzal és a jövőben minden bizonnyal áldozatokra is hajlandók lesznek érte; igy hát csak a szinház jár jól. Mindenesetre a TNP a köztársaság gyermeke. Ismét ezt akarják hát megsemmisíteni? /1951/ 111
