Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)
A titkok
Hamlet téved. Hamlet kövér fiú, aki szenved elhizása miatt. Hamlet csak nehezen győz meg bennünket helyzetének tragédiájáról; tragédiáinak tragédiájáról. Személyes drámája túlságosan széles. Vagy túlságosan egyszerű. Pierre Presnay azt mondta: "Nem tudom, miért lép be a színpadra, sem azt, hogy miért megy ki." A nagy szerepek leghomályosabbika. Hamlet tehát megtéveszt bennünket. A szinház feldúlná a bűnöst?Vallomásra kényszeritenó? Nem, fenség, a bűnös túlságosan is ismeri bűnének valóságát és sajátos körülményeit, semhogy elárulná magát saját paródiája láttán. Nem, hercegem - a vétség vagy a bűnös élet leckéje előtt a becsületed ember reszket - ha van ilyen. Csak a becsületes ember, aki se nem egészen jó, se nem egészen rossz, csak ő képes elárulni magát. Ami a bünbánatot illeti, amelyet a bűnös lelkében vétkének látványa idézne elő - ne tápláljunk illúziókat! Ne hízelegjen, nagyon kérem, a színésznek. Nem vagyunk mind tökfejüek. Macbeth untatta volna Weidmannt vagy Lanórut, ez bizonyos, és nem véletlen, hogy a rue des Saussaies-en '' ' soha nem rendeztek szinielőadásokat. És ne mondja azt nekem,kedves ifjú,hogy a bűntett rekonstruálása szinház lenne; lehet, hogy a gyilkost némileg megzavarja, de vallani nem fog. Igen, herceg, biztosíthatom önt: Himmler fütyült a mi gesztusainkra, maszkunkra, szemünkre, amelyet a szenvedély vagy a festék kitágít. Ő nem szerette Shakespeare-t. Túl véresnek találta. Vagy fecsegőnek. Ő egy kanári halálát siratta meg. Macbeth nem ilyesmire volt finnyás. /78/ A rue des Saussaies utca Párizs belvárosában: itt van a francia belügyminisztérium nyomozórészlege. - /A ford./- 99