Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)
ugyanazt a darabot adta elő, tehát müvéazi tekintetben kellett fölébük kerekednünk./ Mindennek az lett a vége, hogy a politikai propaganda-együttesek később már nem is mertek nyilvános előadásokra vállalkozni. Hazia Csun: A japánokon aratott g^zelem után volt Pekingben néhány hivatásos drámatársulat, amely szintén bizonyos művészi színvonalat képviselt, de az előadott darabok többnyire dekadens, a közönséget mámorba ringató müvek voltak. Amikor a II. társulat feljött Pekingbe és előadta a "Bátor páva", az "Éjjeli menedékhely", a "Széplányok sorsa" /Tien Han müve/ cimü darabokat, a pekingi művészeti körök egyszeriben felfigyeltek ránk, a közönség nagy része is hozzánk pártolt, a hivatásos társulatok előadásain alig maradt néző; ekkor történt, hogy a hivatásos társulatok maguk ajánlották fel a II. társulatnak, hogy együttesen mutassák be Cao Jü "Pekingi ember" c. darabját. Abban az időben a mi társulatunk művészi munkája szüntelenül uj erőt merített az életből, sok gondot fordítottunk a művészi minőségre, mert pusztán a maszkokkal, kosztümökkel és szavalással nem mentünk volna semmire. Nyilvánvaló,hogy a művésziesség segitheti a szinházat abban, hogy éles harci fegyverré váljon. Hu Jang: Hogy a társulatok meghódíthassák a városokat, igen komoly gondot kellett forditaniok a művészi alkotómunkára. Akkoriban is hangsúlyoztuk, hogy az élettől kell tanulnunk. Mimikor Hankouban az "Éjjeli menedékhelyt" mutattuk be, színészeink, igen komolyan véve feladatukat, eljártak a külső negyedekbe az alvilági rétegek, tolvajok, prostituáltak életét tanulmányozni s úgy alkották meg az előadást. Szun Pu-tien: Ha alaposabban szemügyre vesszük, kitűnik, hogy drámai hagyományaink mégis viszonylag jelentős terjedelmű anyagot tartalmaznak. Ha magát,a drámairodaimat nézzük, Kuo Mo-zso "Csü Jüan", Tien Han "Szép- 73 -