Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

művészi kifejezőerő és a darabok eszmeisége kölcsönös együttműködésben legyen. Az itt született színdarabok később a városokban bemutatott előadásokon is sikert arattak.

A Huannani incidens után a fehérterror uralmának kiszélesedése erősen korlátozta a vándor színtársulatoknak a fronton végzett tevékenységét. A társulatok visszatértek a hátországokba és kisvárosokba játszották darabjaikat, ami által még fokozédtak művészi követelményeik; a kisvárosi közönséget is sikerült meghódítaniuk olyan jó darabok előadásával, amilyen például az "Egy év" cimü volt. Akkoriban a társulatok igen sok nehézséggel küzdöttek, a Kuomintang azonban mégsem merte könnyedén elintézni őket, éppen ezért, mert a társulatok kizárólag előadásaikkal szerezték maguknak a széles közönséget. Később az I. II. VIII. és IX. társulat mestereinek konferenciája, valamint a délnyugati területeken működő színtársulatok közös bemutatói megteremtették a lehetőséget arra, hogy az egyes társulatok kölcsönösen kicseréljék művészeti tapasztalataikat, ennek a művészi színvonalnak emelésében nem kis szerepe volt.

A jenani helyzetet ón nem ismerem túlságosan jól, de azt tudom, hogy nehézségeik még súlyosabbak voltak, különösen az anyagi-technikai természetüekkel kínlódtak sokat, s mégis számos értékes előadást produkáltak. Akkoriban adták elő Kelet-Kina vidékein "A puskás ember" cimü nagy, egész estét betöltő szovjet darabot, ami igen nagy nehézségekkel járt. ügy oldották meg, hogy két egymással szemben lévő földből emelt színpadot alkalmaztak s felvonásonként felváltva játszottak a két szinen. A közönség, miután megnézte az egyik felvonást az egyik színpadon, megfordult s a másik színpadon nézte végig a másik felvonást: igy takarították meg a diszletezésre szükséges- 68 -