Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

Ou-Jang Jü-csien:

A MODERN KÍNAI SZÍNHÁZ ÉS A HAGYOMÁNYOK

1.

Ha a drámairodalom kezdetét a Déli Szung dinasztia /1127-1279/ éveitől számítjuk, a hagyományos kinai színháznak kilencazáz esztendős története van. Máig fennmaradtak színmüvek a Jüan dinasztia korából /1279-1368/, ezek közel hétazáz éves alkotások. A kinai színjátszás azonban jóval korábbi eredetű, hiszen kialakulásának kezdetét a Han dinasztia évszázadaira /i.e. 206- i.sz. 220/ tehetjük.

A modern kínai azinjáték viszont alig egy félszázadnyi múltra tekinthet vissza. A hagyományos drámai müvek opera-formájuak voltak, bár tartalmaztak olyan lényeges Jeleneteket is, amelyek párbeszédesek voltak. A modern színmüvek csak 1907-től kezdve Jelentek meg Kínában; ekkor kezdődött el a függöny és a díszletek alkalmazása a színpadon, ekkor osztották a darabokat felvonásokra, ekkor jelentek meg a z egy- és többfelvonásos színmüvek.

A modern kínai opera története még rövidebb. Voltak ebben a műfajban egyes kísérletek századunkban a huszas évek végén, valamint a negyvenes évek elején, /például Li Cslng-huJ gyermekoperái egyidőben hallatlan népszerűséget élveztek/, de csak a művészek és Írók 1942-ben tartott

Ou-Jan Jü-csien /szül.1890/hires színész és drámaíró. Drámaírói pályafutását 1919-ben kezdte. Egyike volt a modern kínai színház úttörőinek. "A zsémbes nő" és a "Hazatérés után" cimü színdarabjai a feudalizmus elleni harc szellemében Íródtak. Jelenleg a Központi Színművészeti Akadémia igazgatója.- 5 -