Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

Vallásos tárgyú szinmü nagyon kevés akadt a hagyományos kínai színházban,bár sok operában vannak babonás-misztikus és természetfeletti elemek.A régi kínai színpad alapvető témája a küzdelem a jó és a rossz között, a hazaszeretet és a behódolás között,a nép küzdelme a társadalmi igazságtalanságok ellen, az osztályharo, az emberek álmodozása egy jobb életről és rokonszenvük az elnyomottak iránt. Természetesen,minthogy ez a színpad a feudális társadalom szülötte volt,szűkéé gszerüen magában hordja annak üledékét is, teljességében nézve azonban állásfoglalása alapjában a helyes iránti szeretet és a romlott iránti gyűlölet s világosan megkülönbözteti a jót a rossztól.Az alábbiakban szeretném röviden összegezni a hagyományos színpad történelmi - lődését, kitérve a színészi játék kérdéseire is, hogy ily módon egy általános képet nyerjünk a hagyományos kínai színházról.

6.

Színdarabokat már akkor is előadtak, amikor még nem voltak Írott szövegkönyvek. A legkorábbi szövegkönyvek többnyire csak azt jegyzik le, amit a színpadon már előadtak s nem eredeti szövegkönyvek. A szinmüirók csak később tűnnek fel. A Jüan dinasztia korában a »ziaBÜirók alacsony társadalmi helyzetű emberek voltak, akik együtt éltek a színészekkel. De éppen azért, mert a nép között éltek, müveik egyszerűségűk ellenére igazi érzelmekkel vannak tele, nyelvezetük természetes, nincs agyon díszítve.Sok mestermü látott napvilágot ebben a korszakban. Csak a Ming dinasztia idejében jelentek meg a magas társadalmi pozíciójú Írástudók a drámaírók sorában, és ekkor akadt már néhány előkelő hivatalnok is, aki színdarabot irt a maga szórakozására. A Csing uralkodóház karában számos kiváló Írástudó irt • hagyományos műfajokban - a Jüan-kor oa-csü műfajában és a Ming-kor csuan-csi műfajában; a tájoperák - amelyeket luantan elnevezéssel emlegetnek általában - szerzői azonban

18 -