Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
VII. A fenségesről
És mostanra már módosult paga az álét Is. Szomszédaim átélik "Pierrette műtétét"; az esemény elfoglalja helyét a család, sőt a falu történetében is, ugyanolyan cimen, mint "a nagypapa halála", "az az eset, amikor a Jouvert-fivéreket a németek letartóztatták", vagy "az 1947-es nagy szárazság, amikor ökrösszekereken kellett hozni a vizet." Holnap az anya látogat el a kórházba, holnapután az apa, azután a vőlegény, és Justine-re csak a negyedik napon kerül sor. Sz már el van rendezve. "Nagyon nehezen múlik az idő" - mondta nekem az imént Justine; nem mintha a műtét olyan súlyos lenne vagy annyira ra.jongana a húgáért, de alig várja, hogy már 5 is szinre léphessen. A mindennapi életet, amely ugyanazon gesztusok ismétléséből áll, követte a dráma. Az idő már nem egymásra rakódik, hanem fejlődik. Az apa nagyon szereti Pierrette-et és valóban aggódik a műtét kimenetelén, de még az ő arca is elevenebb a szokásosnál. A dráma úgy válik ki a mindennapi életből, ahogy az ünnepnapok a munkanapok közül; úgy állnak szembe egymással, mint az ébrenlét az álommal; úgy különböznek egymástól, mint az élő test a tehetetlen természettől. Ha az életben nincs dráma, ha a színházban nem kielégítő a drámai cselekmény, mindkettő unalmassá válik. X A nagypolgárság utolsó képviselőiben több volt és több ma is az életerő, mint a bulvárszínház nagypolgáraiban. Miért nem találtak hát drámaírókat, akik borzalmas tetteiket szinre vigyék? Minden bizonnyal azért, mert túlságosan embertelenek. Racine drámájában a fiatal Nérót ábrázolta, abban az életkorban, amikor még nem adta meg magát harc nélkül bűnös hajlamainak. Macbethet gyötri a lelkifurdalás. De a monopóliumok korszakában a részvénytársasági igazgató úgyszólván mechanikusan fosztja ki a népeket és a gyarmati kor- 92
