Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VI. A ripacskodásról

A XVII. század Franciaországában ez a közös kultúra a görög-latin ókoron alapult;« mai Szovjetunióban pedig a szocializmus történetén. A párisi kommün hősei, 1917 októberének és a polgárháborúnak "óriásai" nagyszámú olyan "figurával" ajándékozzák meg a drámaírókat, akiknek Jelentősége és mondanivalója az egész szovjet nép számára világos.

A koreai háborúból még egyetlen szovjet drámairó sem meritett témát. Ennek az az oka, hogy az újságok és a gyűlések szónokai rengeteget foglalkoztak a koreai események elmondásával és kommentálásával ; igy a koreai háború túl közel van a szovjet néphez, túlságosan közismert ahhoz, hogy egy színjáték tárgya lehessen. A Foster ezredes bűnösnek vallja magát csak azért aratott sikert a Szovjetunióban,mert a cselekmény egy amerikai támaszponton játszik - ezt a környezetet pedig az oroszok kevéssé ismerik - és mert a darabot egy francia irta, abban a Franciaországban, amelynek kormánya az amerikaiak szövetségese. így teremtődtek meg a tragédiához szükséges távlatok.

X

De vajon a mai Franciaországban mi lehet az a kultúra, amely közös birtoka a drámaírónak és nézőinek?

Egyrészt még mindig a görög-latin kultúra; de ez annak az egyre szűkülő rétegnek az előjoga lett, amely különösebb probléma nélkül járja ki a középiskolák klasszikus tagozatát. Giraudoux drámái ehhez az eltűnőfélben lévő közönséghez szóltak, és az úgynevezett "intellektuális színház" egyre fogyó közönsége is ebből a rétegből rekrutálódik.

De a nagy- és középpolgárság többségénél - márpedig a színházakat csak ők látogatják, hisz a helyárak a nemzet többségét kizárják onnan - már nem lehet szó kultúráról. A mítoszokat, amelyek a gondolkodás illúzióját nyújtják számukra, a France-Dimanche-ból vagy a Figaróból merítik. Rájuk tehát szükségképpen nem lehet más módon hatást gyakorolni,- 87 -