Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VI. A ripacskodásról

VI. A ripacskodásról

Van azonban egy lényeges különbség, amely a színházi színjátékot és különösen a dráma előadását a színjáték minden egyéb fajtájától elhatárolja.

Az Aranyhal pincéjében, a spanyol kabaréban,a varietében, a sztár-szinházban egy művész vagy egy kis művészcsoport vívott sajátos harcot a nézőkkel, a nézőtérrel.

A színházban, ideális körülmények között, ezt a nézőtérrel való baráti konfliktust, amely élvezetben, elragadtatásban, vagy adott és kapott tanulságban oldódik fel, maga a darab vivja; a darab, mint egység,amely megtestesül a színészekben, akik ugyanolyan kapcsolatban vannak egymással, mint egy élő test szervei; a dráma, a maga élő testre jellemző egységében.

Az első nyilvános előadás előtt az Írott és a próbákon is túljutott darabot olyan élő testhez hasonlíthatjuk, amelyet absztrakt módon környezetétől elkülönítve szemlélünk.Ha a darab szembekerül a közönséggel, akkor megkezdi a maga konkrét életét /vagy nem kezdi meg, ha nem életképes/; a maga élő testhez hasonló egységében konfliktusba kerül "környezetével", reagál annak ingereire és azt reagálásra ingerli és Így vele együtt teremti meg azt a magasrendü egységet, amely jellemző az életre általában és a színházi színjátékra különösen.

"Az élő test különféle reakcióinak gyorsaságát, irányát, és egymástól való függését teljes mértékben azok a viszonyulások határozzák meg, amelyek a környezetének faltételeivel egységben élő testben létrejönnek." /Oparin/- 77 -